Ismeretlen szerző: Szent társaság élete vagy is Mária Magdolnának meg-térése (Esztergom, 1826) - 10.083

adgyuk magunkat, míg a’ meg-térésre időnk vagyon, és ne halaíTzuk azt sokára, vagy halálunk órájára, vagy a’ mikor betegségekkel és nyavalyákkal terheltetünk, és erotleníltetünk. Bizony akkor hafznunkra leíz: ha egéfzségünkben az Isten’ malafztyát magunknak megfzereztük; mert a’ mi fzívünknek háza nem marad késértés nélkül, mivel fzent Martha is halála’ óráján a’ késértetet el nem kerülte, kétség kiviil hogy mi sem ke- rüllyük azt el. Méltó tehát magunkra vigyáznunk, hogy az örökké való halált el-kerüllyük; mert a’ Pogány ok előtt is ifzonyú és rettenetes volt még tsak a5 termcfzet fzerint való halál is, a’ mint ezt a’ pogány Aristoteles élőnkbe adgya, ki a’ halálról elmélkedvén, o>»t mi nvlcij ifiunjú dolgok felett való ifzonyúságnak mondgya, mivel véget vet mindennek, valami e’ földön vagyon. Mennyivel inkább ifzonyodgvunk tehát mi, Kereíztények! az Örökké való haláltól, a’ melly sokkal ifzonyúbb, rittenetessebb a’ terméfzet fzerint való halálnál. Ennél fogva egéfz életünkben kéfzüllyünk és igyekezzünk azon, hogy azt el-kerülhessük. — Ha azért, kereíztény Lélek! te is be akarfz ezzel a’ fzent Társasággal az örökké való boldogságba menni; tehát fzabad óráidban gyakran eJ könyvbe tekints, és olvasgass, olvasván igyekezzél azt meg-tanúlni, meg-tanulván meg-tartani, és a’ mit eddig a’ lelki dolgokra nézve el- mulafztottál, ki-pótolni, hogy így réfzesülhess aJ mennyei Jókban, melly eket adgyon meg az Isten, O fzent Felsége, minnyájunknak!