Ismeretlen szerző: Szent társaság élete vagy is Mária Magdolnának meg-térése (Esztergom, 1826) - 10.083

m ( 23 ) i

nak el-itélíetní. Ezt az Urunk3 rettenetes tekintetét, Mária Magdolna látván,azonnal olly fzörnyűképen el-ijedett, hogy minden tagjai refzketnének, és fzokott fzé-p fzíne is változni kezdvén, úgy el-halaványődofct, mint a3 holt embernek tetemei, a3 fzíve pedig úgy kezde rebegni, hogy se nem állhatna se nem ülhetne; azért a3 ízekéből fel-kele, és a’főidre borúla. Ezen a3 véletlen eseten, minnyájan tsudálkozni kezdének.De aJ véghetetlen irgalmas jő Isten , nem akarta, hogy ebben a3 fzörnyű rettegésben , és félelemben sok ideig maradgyon; azért tehát különös kegyelmét nyujtá néki. Mária Magdolna mintha titkon érzené és hallaná, mitakarna Urunk mondani, ismét reá tekinte; mély alázatossággal reá vetvén izéméit. Urunk-is reá tekinte, de már nyájossan és olly kegyes ábrá- zattal, a3 mellyel most a3 mennyégben minden meg-dütsöűltt lelkekrp tekint. Azonnal tehát e3 bűnös Aíízonyállatnak fzíve rendkívül való Isteni Jzeretetioi Leadó égni, a3 mellv néki a3 bűnös életét, elobbeni vétkeit is, olly nyilván, olly világossá n fzeme eleibe terjefztette, hogy azokról keservessen és siralmassan kezde panafzolkodni, és azokat azonnal Kri- stus Urunk, és az egéiz nép előtt kimondani ké/z lenne, ha Martha Ötét ettől vi/íza nem tartotta volna. Azért magában illy siralmas panafzokra fakadt mondván : Jaj! jaj én nékem! mit tselekedtem én ízegény bűnös Lélek! hol volt eddig gondolatom, hogy én a3 teremtő Istenemet annyira el-hagy- tam , és meg-bántottam ! Oh mit tselekedgyek immár, mihez fogjak, hogyan jelennyek meg az Isten3 fzine elolt? Oh! miért nem fogadtam meg Nénémnek , Marillának, fzavait? Oh te