Szepesy Ignácz: A keresztényi tudomány röviden : mellyel magyar nevendékeknek a Pétsi megyének püspöke kedveskedik (Pest, 1832) - 10.079

220

nem akarók szavai’ tellyesedését lehetségesnek megengedni, melly tárgyat elméjük meg-nem foghata, által nem láthata.

14. Ä. Hogyan érték Urunknak most említett szavai k Tanítványai ?

F. Jól érték, — hogy előbbi ki-fejezését szóval sem másolná , sem más értelemre nem fejtené, ugyan azért az i lótól fogva sokan az ő tanítványai közűi hátra állának , és azutánn em járnakvala, nem társalkodának többé ővele.

15. K. Gondolt-e az Ur Jézus illy nagy veszteséggel?

F. Hogy a leg-később időben leendő hivei-is magoknak meg-jegyezzék a tárgy’ minémüségének visgálását tilalmasnak, és helytelennek lenni ott, a hol hit kívántatik ; nem tsak nem gondolt sok tanítványainak tőle el-pártolásokkal, hanem meg a tizenkét Apostolait-is meg-szóiítá? Talán ti-is el-akartok menni? Szabad választásokra hagyván? hogy vagy ki-fogás, és szemfüles visgálódás nélkül hidjenek szavainak, vagy távozza* nak mennyenek-el társaságából.

16. K. Mi feleletet adónak erre az Apostolok ?

F. Simon Péter haladék nélkül fel-kiálta : Uram leihez mennénk ? örök életnek beszéde vagyon nálad, és mi el-hittük , és meg-ismértük , hogy te vagy ama Krisztus az éld Istennek Fia. Tehát mivel KrisztusUrnnk az élő Istennek Fia az ő tanításának hinni kell, lm mindjárt titkokat foglal-is magában, de ezen hitnek nagy jutalma, tudni-illik az örök élet.

IT. K. Mi következik az egész történetből, ésUrunk- nak ez alkalmatossággal tartott beszédjéből ?

F. A mint kiki könnyen által-láthatja, és meg-értheti: az Ur Jézus Krisztus világos szavakkal a világ’ váltsá- g óért áldozatul Istennek bé-mutatott valóságos testét, és vérét minden híveinek a fel-támadásnak napjáig az örök boldog életre tápláló eledelül, italul igére 5 de az emberi el mének meg-foghataílan,— és visgálni meg-tiltott iuó«