Szepesy Ignácz: A keresztényi tudomány röviden : mellyel magyar nevendékeknek a Pétsi megyének püspöke kedveskedik (Pest, 1832) - 10.079
.1 12 f F. Ámbár nem akarná, még is hallja ezen kelemet- len szózatot: gyalázatos nem szégyenled magadat, de tudd meg engedetlenségednek büntetése el-nem marad! 22. K. Mi a következése ezen belső helybe-hagyás- nak, vagy fenyegetésnek? F. A ki jót tselekszik, ha szegény, vagy fájdalmakat szenved-is , még-is jó kedvű , és vigasztalja magát; a ki pedig roszszat tselekszik, hagazdag-is, aggódik, titkolja rósz tselekedetét, pirul, fél vétkének ki-nyilványo- dásakor,sött ha titokban marad-is gonoszsága, mindég belső szomorúságot, és furdalást érez. 23, K. Mi neve ezen törvényszéknek, és birónak, melly szivünkben a jó tselekedetet ditséri, és jutalommal biztatja, — a rósz tselekedetet, és szándékot pedig büntetéssel fenyegeti ? F. Ezen belső törvényszéknek, és birónak nevezete: lelki-ismeret. Második Tzikkely Az Istenről. 1. K. Kell-e annak aki parantsol, tilalmaz, ditsér, dorgál, igér , fenyeget, különbözni attól: a ki ezen engedelmességre kötelesnek érzi magát, jutalmat reményi, büntetéstől fél ? F. Kétség kivűl; mert maga magának senki sem lehet feljebbvalója, ’s alattvalója, — ura, és szolgája. 2. K. Mivel tehát a testből, és okos lélekből álló egész ember magát kötelesnek érzi: hogy okosságának, és lelki-isméretének szavát fogadja; kitsoda tani't, int, sürget a jóra, — kitsoda tilalmaz minden gonosztól,— kitsoda biztat a jó tselekedet után, — kitsoda fenyeget a gonosz szándék, vagy tselekedet után, a józan okosság, és a lelki-isméret által minden embert?
