Szepesy Ignácz: A keresztényi tudomány röviden : mellyel magyar nevendékeknek a Pétsi megyének püspöke kedveskedik (Pest, 1832) - 10.079
10 F. Az ember’ lelke ’s a barom’ lelke között felette nagy különbséget találunk. Mert az emberek mind a kézi mesterségekben, mind a tudományokban mindég előbb mehetnek, magokat tökéletesíthetik, és azt tse- lekszik-is; de a barmok mindég régi első állapotjokban meg-maradnak, ha mindjárt az emberek által némelly egygyenlő mozgásokra nagy fáradsággal reá szoktattat- hatnak-is , beszélni, és beszédet érteni meg nem tanulhatnak, ámbár emberek között élnek, és számosán szólásra alkalmatos tagokkal birnak. 15. K. Mi ebből a következés? F. Az az egyenes következés: hogy az ember’ lelke nem tsak él, és érez, hanem okos észszel-is bir ; a bajom’ lelke pedig tsak él, és érez, de se nem gondolkodik, se nem okoskodik. 16. K. Mivel az ember’ lelkének hatalmában vagyon testének némellyeket parancsolni, másokat pedig tilalmazni a mindennapi tapasztalás szerént: valljon kelle- tik-e az ember’ lelkének-is már más emberektől, már önnön okosságától bizonyos parantsolatokat, tilalmakat hallani ? F. Kétség kivűl. Mert naponként halljuk már szüléinktől , már más előjárőinktól azon sürgetéseket: hogy némellyeket tselekedjünk, másoktól tartóztassuk magunkat. Hasonlóképen , mihelyest az emberi testnek tagjai elégségesen meg-erősödnek, tüstént minden szándékról, vagy tselekedetről meg-súgja az embernek az okosság: mi légyen jó, szabad, helyes, tiszteséges, ditsé- retes, jutalomra méltó? — mi pedig rósz, tilalmas helytelen , utálatos , gyalázatos, büntetés-alá tartozó ? 17. K. Tudnád-e ezt példával világosítani? F. Minden okos észszel biró ember tudja azt: hogy a hazugság, tsalás, lopás, gyilkosság rósz, helytelen, tilalmas, utálatos, gyalázatos, fenyítést érdemel; — hogy nem szabad más ember - társunknak sem kívánni, sem
