Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
96 ha bár külsőleg súlyos bűntől nemis kísértetnek, Üdvözítőnk itt például használja az Istennek ötödik parancsolatját, mellyet a farizeusok igen könnyen s tágan magya- rázgattak. Hallottátok, monda ö, liogy mondatott a régieknek: Ne ölj, s at. Mi annyit tesz: Tudjátok, hogy őseleitek parancsolatokat vettek Istentől Mózes által, mellyeknek ötödiké az emberölést világosan tiltja. Továbbá tudjátok, hogy e törvény minden gyilkost ítélet elé idéz, miszerint olt halálra ítéltessék. Már minthogy az embergyiikolás valami külső, a farizeusok csupán ezt tartják véteknek, s ennek elkövetőjét vélik nyilvános Ítéletre kötelesnek. Azonban hogy Ítéletre vagyis önigazolásra köteleztessék Isten elölt, nem szükséges, mond Jézus, hogy embergyilkolást kövessen el valaki, hanem elegendő erre az is, ha embertársa ellen szivében haragot, gyülölséget vagy bőszül forral. Mindenki tehát, ki a feiebaráli szeretetnek paranscsát megszegi, ép olly büntetésre méltóvá lesz Isten előtt mint az, ki az emberi itélőszék elölt valóságos embergyilkolásról vádoltatik. ej Minthogy továbbá a felebarátunk ellen forralt harag néha szidalmakba s a belső indulatnak külső kitörésébe szokott általmenni, mint pl. ha valaki nagy haragból felebarátjának e magában mitsem jelentő, de a zsidóknál mégis szokásban volt szidalomszót rákká mondaná : Jézus erre azt mondja, hogy a haragnak e kitörése sokkal nagyobb büntetésre méltó Isten szemei elölt, mint ha az egyedül a szív határi közt tartatott s ott elnyomatott volna. Az tehát, ki rokona avagy embertársa ellen forralt belső haragját külső szidalmazással is tanúsítja, Üdvözítőnk mondata szerint köteles a gyülekezetre. A gyülekezet a zsidóknál olly törvényhatóság volt, melly hetvenkét birákból állott, és a közönséges ítélettől azzal különbözött, hogy emez csak huszonnégy bírált által nem olly súlyos vétkek fölött hozott Ítéletet, mint a gyülekezet. Az Üdvözítőnek jelen mondata tehát nem