Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

85 szántszándékos gonoszságból követte el azt? Tán még csak olly súlyosak sincsenek bűnei, mint annak, ki őt kárhoztatja, szokott vétkei?—Ha tehát mindenki elfogult- lanul ön magára fog tekinteni, s ön vétkeit veszi fonto­lóra, bizonnyal nem lesz oka embertársát vétke miatt szeretetlenül megítélni és gyalázni. 3) Kár. Csakugyan igaz, hogy a kevélység min­denkit a magasról mélységbe taszít, s hogy közönsége­sen megvettelik az, ki másokat gőgösen lenéz! Ez va­lamint az ifjún, úgy a koros aggastyánon is észrevehető. A nagyravágyó kinek sem tetszik, s olly számosak el­lenségei mint ismerősi. Gyűlöli mindenki társaságát s a vele va’ó közlekedést, mert vagy önszeretettől duzza- doz, vagy más személyét bánija meg. Beszédjeiből ki­veszi az ember, hogy szűk eszű, ki ön magát rendkívül szereti, s következőleg nem ismeri tulajdon gyengesé­geit vagy azt, hogy gyűlöletből indulva veti meg em­bertársát; de ezek közöl egyik se tetszhetik becsületes em­bernek. Miként szerelhetné pedig Isten a nagyravágyót, ki a szentirás bizonyítása szerint a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig malasztot ád? Jak. 4, 6. Nem fogja-e az Isten is megvetni felebarátjának büszke megvetöjét, s nem fogja-e őt érdemlett bünte­téssel fenyiteni, mivel magát kevélyen embertársai fölé emelte? Nem félhet-e tehát a kevély, hogy megvo- nandja tőle kegyelmét az Isten, melly nélkül a vétket nem kerülheti? Ha pedig ez megvonatik tőle, nem lesz-e akkor ép olly gonosz, sőt roszabb annál, kit most vétkes gyanánt megvet? • 4) Példa. — így voná meg kegyelmét az Isten a gőgös farizeustól, s nem hallgató meg dagályos könyör­gését, mivel igazabbnak tarlá magát a vele egyszerre imádkozó publikónusnál, s mivel bár vétkes bitlársát kevélyen megvetette. Mert minden a ki magát fel­magasztalja, — mond Jézus végezvén ime tanulságos

Next

/
Oldalképek
Tartalom