Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

77

képen fogadták azonban meghívását? Nem vetették-e meg azt hálátlanul, bár őket szolgája által két ízben magához kéreté? — Váljon tehát dicséretet érdemlenek-e a jó szándékú családalya iránt mutatott hálátlanságért? Bizonnyal nem. — Nem müvelnek-e jó szándékú emberek velünk is különféle jót, midőn szükségeinkben segítenek, vagy legalább jó tanácscsal gyámolítnak? — Váljon szülőink, nevelőink s tanítóink nem-e főleg e jóltevök közé számítandók? S nem tartoznak-e ide mind azok, kik olly üdvös intés és tanulságokban részesítnek, mellyek méltányos dolgokbani kivánatainkat kielégítik, kik rajtunk tehetségük szerint tettel s jó tanácscsal segítenek , vagy egyéb barátságot mutatnak irántunk; legyenek azok bár tanulótársaink, vagy nálunknál csekélyebb gyermekek? Váljon hálátlanok legyünk-e illy jó indulatu emberek iránt?

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

1) H asonlat. Milly kévéssé tetszenék az nekünk, ha valamelly oktalan állat pl. kutya, épen azon időben, midőn neki ételt nyújtunk, vagy neki máskülönben hízelgőnk, megharapna? — Nem esnék-e jótevőinknek sokkal fájdalmasabban, ha őket ama pillanatban, melly- ben velünk jót tesznek, hálátlansággal megbántanók, mivelhogy mi eszes lények lévén, a háladatosságnak kötelességét sokkal előbb átlálhalnók s betölthetnök ?

2) Kár. Misem alacsonyítja le annyira az embert felebaráti elölt mint a hálátlanság. A hálátlan embert mindenki utálja. Mi őt az emberi társaság szörnyetegének tartjuk, s egyikünk se méltatja további jótéteményre. Hálátlan emberek lettel tanúsítják, hogy minden emberi érzetet Ievetkezlek, minthogy jóltevöjök kegyességét nemcsak közönbösen tekintik, hanem a vett jótéteményeket gyakran eszközül használják jóllevöik érzékeny meg- bántására. Mikép lehet irántuk valaki jó szívvel, miután