Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
71 2) Méltányosság. Az Isten nemcsak legfőbb urunk, ki iránt minden tiszteletet s függést tanusitni kötelesek vagyunk, hanem legjobb atyánk is és legkegyesebb jóítevönk, ki érdemünk felett tetéz javaival. Ne tegyünk-e tehát kedvéért mindent legörömeslebben, mi t tőlünk kíván? Nem volna-e legnagyobb hálátlanság s érzéketlenség tőlünk, ha kegyes meghívására a kijelelt helyen meg nem jelennénk? Nem kellene-e szégyenlenünk , hogy olly hanyagok vagyunk szolgálatában, bár az emberek kedvéért gyakran sokkal terhesebb dolgokat szívesen végzünk? — Nem érdemel-e az Isten több buzgalmat tőlünk tiszteletének előmozdításában, miután minden jót, mellyel csak bírunk, neki köszönhetünk? Miután minden pillanatban olly kegyes és jótevő irániunk, s ki az áhitatnak azon óráiban is, mellyekben szolgálatával foglalkozván , csupán az egyház parancsait teljesítjük , új kegyekkel kiván halmozni ? 3) Haszon. Az isteni tiszteletben tanúsított dicséretes buzgalom hasznos azon gyermekekre nézve, kik egyéb tanulótársaikkal a szentségek vételén, vagy az Isten igéjének előadásán megjelennek. Ok magoknak Istentől bizton Ígérhetik ama kegyeket, mellyekben iparkodó s jámbor keresztények közönségesen részesülnek. Az imént előterjesztett tanitmányok által hathatósban megindítja az Isten lelkeiket, s a szentségek kellő használatával megjavítja sziveiket, mivel hajlandóknak s készeknek találja azokat malasztinak elfogadására; ésigydúsan megjutalmazza ama buzgóságot, mellyet kötelességük teljesítésében tanúsítnak. 4) Kár az ellenkezőből. A rost és késedelmes gyermek pedig érdemetleníti magát Istennek különös malasztira, mellyeket remélhetne. Mert miként számolhat a hittanitmánynak jó eredményére, vagy a szentségek áldásos foganatjára, miután ezen üdvszereket vagy egészen nélkülözi, vagy csak igen kelletlenül s későn használja? ügy valóban a betegnek se használhat