Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
53 vettük? — S nem köleleztiik-e le magunkat erre keresztatyáink és anyáink által? Nem lellünk-e ekkor legünnepélyesebb fogadásokat, hogy ellene mondunk az ördögnek s minden műveinek, s hogy magunkat egyedül az Isten szolgálatára szenteljük? — Nem köteleztetíink-e tehát saját Ígéretünknél fogva mindent, mit az Isten tőlünk követel, leghívebben teljesíteni? — De megfelelünk-e kötelességünknek, ha a sz. keresztségben tett fogadásokról soha meg nem emlékezünk ? — Mi által teendjiik tehát magunkat annak teljesítésére hajlandóbbakká? Nemde a keresztségi fogadásokra gyakran megemlékezvén ? És miként emlékezhetünk meg legalkalma- tosabban e keresztségi fogadásokra? Nem-e, ha azokat gyakrabban, leginkább midőn a szentségeket magunkhoz veszszük, vagy születésünk napján, vagy különben minden nagyobb ünnepeken reggeli imánk alkalmával megújítjuk? — Mit cselekedjünk tehát? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Nem szokolt-e a becsületes jellemű ember megemlékezni barátjának telt Ígéretéről? Igényelhetné-e, hogy igazlelkiinek tartassék, ha adott szavát megszegné? — S nem szokták-e a jó barátok is frigyöket néha megújítani, hogy ez által igaz s tettetést nem ismerő barátságukat megerősítsék ? — Ha ezt emberek emberek irányában cselekszik: milly buzgósággal kell minden kereszténynek megemlékeznie azon ünnepélyes Ígéretekre, mellyeket a sz. keresztség alkalmával Istennek tett ? Milly szentnek kell tartania ama barátságot,. mellyet az Istennel kötött, s milly igen érdekében fekhetik az illy fölséges baráttal kötött frigyet, a hányszor csak lehet megújítani ? Z) Méltányosság. Ama keresztények, kik a keresztségben tett fogadásaikról s az ezekből eredő kötelességekről soha sem gondolkoznak , hasonlók azon
