Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

50

látnék meg: nem kellene-e ezen orvos iránt minden alkalommal lehető lenagyobb hálával viseltetnie? Nem volt-e a mi lelkünk is erkölcsileg beteg, midőn azt az eredendő bűn terhelte?. S nem voll-e reá nézve az örök halál igen veszélyes, mig e bűntől meg nem szabadhatott? — De ki volt az orvos, ki lelkünket e veszélyes kórból kigyógyítá ? — S minő szerek állal gyógyította ki? Volt-e jogunk a gyógyítást követelni, vagy csak csupa kegyességből részesített e jótéteményben? Nem halhattunk volna-e meg keresztség nélkül még mint csecsemők, valamint sok mások? Nem volt-e tehát igen nagy kegyeség ránk nézve, hogy az Isten bennünket a keresztség szentségében részt venni engedett? — Nem volna-e tehát legutálatosabb hálátlanság tőlünk, ha e nyert kegyelemért, valahányszor csak lehet, legforróbb s legbensöbb hálát nem adnánk Istenünknek.

2) Kár az ellenkezőből. Ki a vett jót hálásan el nem ismeri, megveti a jóltevöt, kitől azt nyerte. Váljon tetszhetik-e illy hálátlan ember jóltevőjének ? s nye- rend-e jövőben tőle más kegyeket? — Ugyanezt lehet mondani minden keresztényről, ki a sz. keresztségben nyert malasztérl ritkán, vagy soha sem ad hálát. Mert e hálátlanság által bizonynyal vétkes közönyösséget mutat az isteni jótétemény iránt, közönyösségével pedig az Istennek kevély lenézését nyilvánítja? E szerint tehát miként tetszhetnék jóltevőjének? Vagy inilly joggal várhatna több jótéteményeket tőle?

3) Példa. A mint Naaman Syria fejedelme, Eli— zeus parancsára hétszer megmosdott a Jordán vizében, s ez által poklosságától megtisztult, visszanyert egészségéért legbuzgóbb köszönetét mondott a látnoknak. Iiir 4. k. 5, 15. És a keresztény elmulasztana hálát re - begni Istenének, ki a sz. keresztvíz által lelkét a bűnnek halálos poklosságától megtisztító?

4) Széni rali szöveg. Isten, mond az apostol, az ő irgalmassága szerint üdvözített minket az