Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

364 ítélettel, az az, örök kárhozattal? Nemde a hitetlene­ket? — Nem szükséges-e tehát a hit elkerülhetetlenül az üdvösségre? Átmenet az erkölcstanitmányra. Ha hit nélkül nem üdvözülhetünk: nem-e legna­gyobb szerencse reánk nézve, hogy az igaz hitnek bir­tokában vagyunk? De kinek köszönhetjük az igaz hit­nek jótéteményét? Nem-e Istennek ajándoka ez? — Ne köszönjük-e tehát gyakrabban Istennek az igaz hitnek ajándokát ? Az erkölcstanitmánynak bővítése. Lásd Vizkereszt után hatodik vasárnapon a má­sodik rovatot. II. Rovat. 1. Ta rtalom. ^fejtegeti Nikodémus előtt mennyei atyjának szándokát, mellyböl öt e világra küldé, ( boldognak mondja azokat, kik benne hisznek , és örök kárhozattal fenyegeti a hitetleneket , tanítja, hogy a gonosz emberek tényeiket eltitkolván, gyűlölik a világosságot, a jók pedig világosságra lép­nek cselekedeteikkel. II. Erkölcstanitmány. Soha se cselekedjünk rejtett helyen go­noszát. Vagy: Soha se titkoljuk rósz szándokból cselekedeteinket. Átmenet az erkölcstanitmányra. Minő emberek azok Üdvözítőnk tanítása szerint, kik eltitkolják cselekedeteiket, következőleg gyűlölik a világosságot? Nemde gonosz és utálatos emberek? — Jó volna-e, ha e gonosz emberekhez lennénk hasonlók­ká? — Titkoljuk—e tehát valaha cselekedeteinket rósz

Next

/
Oldalképek
Tartalom