Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

303

emberré, s nem született-e mint illyen emberi nemzetségből? De ki kényszerítő őt az emberiséget felvállalni? Nem tevé-e ő ezt csupán szeretetböl megváltásunkért? Nem-e irántunk való szeretetböl lett tehát emberré?

Átmenet az erkölcstanítmányra.

Nem tartozunk-e mindenkinek, ki javunkat eszközli, hálával? Nem tett-e mindent javunkra az Isten fia emberré lévén kedvünkért? Ne köszönjük-e tehát neki, hogy emberré lett érettünk, valahányszor csak lehet?

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

Lásd Karácsony ünnepén a második misében.

Szent István első Vértanú,

vagyis

Karácsony másod Ünnepén.

E sz. Vértanúnak rövid életraj z a.

Szent István egy volt a fólvirágzó anyaszentegyház- nak hét Diákonjai (Szerpap) közöl, kik Jézus mennybemenetele után az apostoloktól a keresztény hit terjesztésére, és a szegények ápolására választattak. 0 e férfiak között legnevezetesb volt, mert mióta Jézus Krisztus hitére áttért, mindig legbuzgóbb hívőnek mutatkozott. 0 jámbor lelkű ember volt, és a mint maga a szenlirás bizonyítja, sz. Lélek erejével, és malasztjával teljes. Életpályája példányul szolgálhatott a többi keresztényeknek. Ama vágytól gyúlasztva, hogy minél több lelket nyerjen meg Krisztusnak, minden fáradságát oda irányozd, hogy a keresztény hitnek igazságát megfoghatóvá tegye a tévelygő zsidók elölt. Ezentúl hatalmat nyert Istentől