Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

268

Átmenet a hittanitmányra.

Elengedte-e a király a szolgának adósságát, mellyel neki előbb csakugyan elakart engedni? Nem követelle-e azt tőle ismét vissza teljes szigorral? S nem adá-e öt a hóhéroknak által, mig azt egészen meg nem fizelné? — Mért tévé ezt? Nemde,mivel ezen adós neki tartozó szolgatársának nem akart megengedni ? — De ki értetődik a király alatt? Ki az adós alatt? És ki az adós szolgatárs alatt? — Ha tehát az emberek, a kisebb bántalmakat nem akarják megbocsátani embertársuknak, várhatják-e Istentől bűneinknek bocsánatát ?

Átmenet az erkölcstanitmányra.

Jó volna-e az reánk nézve, ha az Isten nem bo- csátaná meg bűneinket? Nem kivánjuk-e tehát azoknak bocsánatát? De megbocsát-e Isten azoknak, kik embertársaiknak meg nem bocsátanak? — Kívánván tehát, hogy Isten bűneinket megbocsássa, ne bocsássunk-e meg mi is szívesen azoknak , kik bennünket megbántottak? — De megbocsátanánk-e nekik valóban, ha boszút kívánnánk rajtok állani? Álljunk-e tehát valaha boszút megbántóinkon ?

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

i) Hasonlat. Nem szokott-e a gyermek szüléje, a gyámíiú jóltevöje , az alattvaló ura, s egyik jó barát a másiknak kedvéért valamit örömmel tenni, ha tudja, hogy ez azt nem csak kedvesen veszi, hanem gazdagon viszonozza is? Nehezére esik-e illyenkor valamelly foglalatosság, habár még olly fáradságos s nehéz is? Már nem-e legkegyesebb és legjótevöbb atyánk az Isten, nem-e legfőbb urunk és legkedvesebb barátunk? De nem