Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
241 cselekednénk-e tehát, ha magunknak hasonló jogot kívánnánk tulajdonitni, és embertársainkat megitélnök? Mert ismeri-e egyik ember a másiknak szivét égy, mint az Isién? Nem tévedhet-e tehát könnyen Ítéletében? — S nem vét-e az által a köteles felebaráti szeretet ellen, ha embertársát csupán külső és könnyen csalható jelnél fogva tartja gonosznak? — Megitéljük-e tehát valaha szeretetlenül embertársunkat ? Az erkölcstanitmánynak bővítése. Lásd böjt harmadik vasárnapjának első rovatát. Pünkösd után tizenkilenczedik Vasárnapon. Evangeliom sz. Máté 22, 1 — 14. Az időben: szóla Jézus a papi fejedelmeknek, és a farizeusoknak példabeszédekbe n, mondván: Hasonlóvá lett mennyeknek országa egy ember királyhoz,ki menyegzőt szerez a fiának.És elküldé a szolgáit,hogy elhínák a hivatalosokat a menyegzőre a); és nem akarnak vala eljöni b). Ismét más szolgákat külde , mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak : íme elkészítettem az ebédemet, tulkaim és hizlalt állatim megölettek, és mindenek készek, jöjjetek a menyegzőre. Azok pedig elmulaták, ás el- menének némelly a majoréba , némelly pedig a kereskedésére c); a többi pedig megfogák az ö szolgáit, és boszuságokkal illetvén, megölök d). A király pedig midőn hallotta volna megharaguvék', és elkiild- vén az ö hadait, elvesztő azokat a gyilkosokat , és azok városát fel- gyújtá e). Akkor mondá a szolgáinak : A menyegző kész ugyan, de a hivatalosok nem voltak méltók. Menjetek azért az utak végeire , és valakit találtok , hijjátok a menyegzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjtők mind , a kiket találának , gonoszokat és jókat , és bete - lék a menyegző a letelepedettekkel f). Béméne pedig a király, hogy látná a ietelepedteket, és láta olt egy embert, nem menyegzös ruhába öltözöttet. És monda neki: Barátom! mint jöttél ide be menyegzös ruhád nem lévén ? amaz pedig elnémula. Akkor monda a király a szolgáknak : Megkötözvén kezeit és lábait vessétek ötét a külső sötétségre ; ott lészen sírás és fogak csikorgatása g). Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak h). II. Kötet, 16
