Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

23

valóban rettentő, de egyszersmind igazságos büntetés Fiam! — E fenyítést megérdemlette ezen embereknek konoksága, mellyel Istenüknek hosszas türelmét s jótéteményeit megvetették. S ennélfogva egyedül magoknak tulajdoníthatók, hogy az Istentől viszont megvettettek, és nemcsak földi javaiktól fosztattak meg, mellye- ket lelkűk üdvénél nagyobbra becsüllek, hanem az Istennek további kegyeire és segélyére is érdemetlenekké levének. És e büntetés el is érte őket úgy, valamint azt a mindentudó Istenember megjövendölte. Mert Jerusalem Jézus mennybemenetele után mintegy húsz évre a rómaiak által kőhalommá romboltatott, és Jézus e beszéd után elvonult a gonosz népnek szemei elöl, azaz, ez óta nem jött előbb Jerusalembe vissza, mint kevéssel kínszenvedése előtt, midőn abba ünnepélyes bemenetet tartott.

II. Rész.

Már most Fiaim! ha az egész evangeliomon, mel- lyet előttetek értelmeztem, figyelmes tekintettel keresztülmentek, bizonyosan nem keilend benneteket kérdeznem, váljon tetszik-e a zsidóknak konoksága, s meg- átalkodottsága, vagy váljon kivántok-e ti is hasonlóképen megbiintettetni és elhagyatni az Istentől. Nem mondja-e azt nekem ismert jó szivetek, hogy épen úgy utáljátok amazt, a mint rettenetesnek tartjátok emezt? — És igazságtok van Kedvesim! Mert ezen emberek valóban igen szerencsétlenek voltak, a midőn tölök az Isten kegyeivel és segélyével eltávozott. Az ö büntetésük igen nagy volt; és kipótolhatlan. — De váljon miért fordult el tölök kegyeivel az Isten? mivel megátalkodottságukkal megérdemlették; mivel oktatásit, és intéseit megvetették , hibáikba szándékosan vesztegeltek, s ez által az Isten kegyességével vissza éltek. Hiszem, tudjátok Fia-- im! hogy az igaz Isten elhagyja azokat, kik öt előbb elhagyók és megveték. Elfordul tehát, s méltán azoktól is, kik hibáikban javithatlanul megmaradnak. Ha tehát