Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

237

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Ki ne szolgálna örömmel a betegnek, ha tudná, hogy a szolgálat által, mellyet neki tesz, valamelly előkelő urnák járhat kedvébe, s ez által szép jutalmat érdemelhet?—Már pedig szentül igaz, hogy a betegek körüli szolgálat által kedvesekké leszünk Istenünk, a mi legfőbb urunk előtt, ki a szerencsétlennek tett legcsekélyebb szolgálatot, sőt a szomjuzónak nyújtott ital vizet se hagyja jutalom nélkül, ki a beteg vagy szűkölködő iránt mutatott bármilly jót úgy tekinti, mintha neki tettük volna. Milly örömmel szolgáljunk tehát e tekintetből erőnk szerint minden betegnek, s milly szívesen tegyünk mindent, mi által baját némüleg enyhíthetjük ?

2) Haszon. Azon kívül, hogy minden betegek iránt viseltetett jó indulat, és minden elgyengüllön tett szolgálat által megérdemeljük Istenünk kegyelmét, még e földön is magunkra vonjuk áldását. Ha egykor magunk megbetegedvén segélyt s enyhülési kívánunk, vigasztalódva remélhetjük, hogy e segélylyel megajándéko- zand a kegyes Isten bennünket, mert mi se vontuk meg beteg embertársunktól szánakozásunkat. Ezt ö maga ígéri a szentirásnak ime szavaival: Boldog, a ki eszesen gondolkodik a szükölködőről, és a szegényről, a gonosz napon (szerencsétlenségében) megszabadítja ötét azúr, — megsegíti ötét az ö fájdalmának ágyán. 40. Zs. 1. 4. v. — S nem fogják-e az emberek is kedvelni jó szive miatt azt, ki, ha lehet, szívesen segít a betegen? Nem becsiilendik-e öt mint szeretetre méltó nemesérzetü embert? Nem fognak-e örömest szolgálatára lenni, ha netalán megbetegszik? És igy ama szegény, kit most szolgálatunkkal segítünk, idővel jóltevönkké lehet.

3) Méltányosság. Nem kivánja-e maga a fe-