Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
226 a hal álb an m ara d. Ján. 1. I. 3, 14., és minden jó cselekedeti mitsem érők az Isten előtt. Kor. 1. 1.. 13, 1 — 3. e) Mivel a ravasz írástudó minden farizeusok nevében teve Urunk Jézusnak kérdést, hogy öt kisértse, Jézus is, megfelelvén erre, viszont kérdést tőn a farizeusok gyülekezetéhez; de nem azért, hogy kisértse őket, hanem hogy fontos hitigazságra oktassa. Tudjuk, miszerint a zsidók a Messiást közönségesen Dávid király ivadékának tartották, mivel ígéretben vevék Istentől, hogy annak családjából fog küldetni. Azonban mivel öl Dávid fiának, vagyis sarjadékának nevezék, csupán embernek is tartották. Ez nyilvános tévedés volt, mely- lyet Jézus észrevett, s mellytől tulajdon javokra megkívánta őket szabadítani. E czélból kérdezte, váljon ki fiának vagyis sarjadékának tartanák Krisztust, az az, a Messiást, avagy a fölkent Üdvözítőt? — S így ravasz szándokukat, mellynél fogva őt beszédjében aka- rák megfogni, jótéteménynyel viszonozta. Megkísértette t. i. őket intőkben alaposabban oktatni, s jobb fogalmakat támasztani bennök a Messiásról; tanulságul nekünk, hogy mi is a roszért, mellyel szeretetlen emberek illetnek bennünket, soha roszszal, hanem inkább jóval fizessünk. f") A farizeusoknak Üdvözítőnk kérdésére minden esetre azt kelle felelniök: hogy Krisztus Dávidnak fia, mert tudták, hogy Dávid nemzetségéből fog származni. Mi Messiásnak emberiséget tekintve tagadhallan igazság is volt. De mivel az Üdvözítőnek, nemcsak emberi természete volt, melly szerint Dávidtól származott, hanem isteni is, mellyet meg nem ismertek benne, meg akará őket Jézus arról győzni, hogy nem úgy mint más emberek volna Dávid ivadéka, következőleg hogy nem csupán ember, hanem valami magasabb, t. i. igaz Isten. Ezt bebizonyitandó felhozá Dávidnak 109. zsoltárát, mely- lyet a zsidók közönségesen a Messiásról értelmeztek. E
