Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
223 kisértse, váljon érti-e azt úgy mint ő, vagy hogy feleletét ócsárolhassa? Bizonnyal nem; mert igy csak a ravasz és csalfa ember cselekszik. Illy ravaszul járultak a farizeusok is Üdvözítőnkhöz, midőn tudni akarták, mit tartana a törvényről és az ö elveikről, nem mintha tőle valamit tanulni akarnának, hanem hogy alkalmat vegyenek felelete ellen kifogást tenni. E végből kérdé bizonyos időben Jézust egyik, ki törvény-, az az, Írástudó, vagyis egy volt azok közöl, kik különös szorgalommal kutatták a sz. irás értelmét s az abban rejlő tör- vénytanilmányokat, — mellyik lenne a legnagyobb és első parancsolat a törvényben ? — E ravasz ember bizonyosan már elöleges ismeretével volt e parancsolatnak, mert törvénytudornak nevezé, és a sz. Írásban eléggé jártosnak hivé magát. Annak tehát, hogy Jézust megkérdező, egyetlen oka az volt, hogy kitudja, váljon Jézus is olly jól tudná azt mint ö, s hogy kilesse, váljon nem felelend-e neki ollyast, mit azután mint helytelent, és czélszerütlent ócsárolhatna. b~) De mi lehete isméretlen Üdvözítőnk előtt, minthogy ö mindentudó Isten volt? — Vagy tán helytelen, s az igazsággal ellenkező választ adhatott volna a kérdő farizeusnak ö, ki Isten létére soha magának ellent nem mondhat, és igazságtalant nem beszélhet?—Igen bölcsen felelt tehát neki Jézus: Szeressed a te Uradat Istenedet, teljes szivedből, és teljes lelkedböl, és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. Mert váljon, mi egyéb az embernek fő kötelessége, mi egész létének czélja, mint mindenek fölött böcsülni és kedvelni azt, kinek tiszteletére teremtetett? őt inkább mint minden teremtményeket szeretni, ki végetlenül szeretetre méltóbb ezeknél? S minden gondolatit, szavait és cselekedetit reá irányozni, ki legfőbb teremtője, legelső jóltevője, egész boldogsága és mindene ? E kötelességet az Isten már teremtésünknél élőnkbe szabta, midőn nem alkotott bennünket más végczélra,
