Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
207 Átmenet a hittanítmányra. Nem mutatkozott-e Jézus a naimi megholt ifjú iránt irgalmasnak, föltámasztván őt hallottaiból ? — De mi in- dítá őt erre ? Nemde vigasztalhatatlan anyjának könnyei ? — Nem voltak-e e könnyek csendes könyörgés, s kívánat gyanánt tekinthetők, ezen ifjút, minél előbb lehet, elevenen láthatni? — Nem engedi-e tehát az Isten magát néha az élők könyörgései által irgalomra indítatni a holtak iránt? Átmenet az erkölcstanitmányra. A természeti, és társas szeretetnek kötelessége bennünket is kötelez elhalt szüléinknek,barátink sjóltévöink- irgalmat kívánni Istentől, bár nem azért, mintha csoda állal halottaikbóli föltámasztásukat kérnök, hanem hogy legalább az anyaszentegyháznak szándéka szerint örök üdvükre kegyelmet , s bünbocsánatot szerezzünk ? Mi állal indílatja magát azonban az Isten a holtak iránti irgalomra ? Nemde ez élőknek kérése, és könyörgése által ? — Ne kérjük-e tehát e végből gyakrabban az Istent elhalt szüléinkért, jóltevöink s barátinkért? Az erköJcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Mellyik gyermek olly keményszívű, hogy azt, kitől sok jótéteményeket vett, valamelly sötét börtönben Ínség közt elepedni érzéketlenül láthatná? De nem volna-e legnagyobb szeretellenség s ke- ményszivüség a gyermektől, ha megholt szüleinek, jól— tevői* s barátinak leikein, kiktől éllökben annyi jótéteményt nyert, imádsága által nem segítené, s nem törekednék számukra Istentől ama kegyeket megnyerni, inellyeket már saját könyörgéseik által meg nem nyerhetnek? Nem vetkeznénk-e le minden emberi érzetet,
