Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

204 bői ismérjük meg. Hála azért az Istennek, ki olly kegyes volt, s azt küldé el nekünk, kinek látogatásából csak üd­vöt, és áldást remélhetünk. Erkölcsi jegyzet.Nem jól cselekedett-e a nép, okot vonván Üdvözítőnknek csodateljes irgalommüvéböi az Istennek dicséretére? — Milly gyakran részesít ben­nünket is, vagy embertársainkat az Isten különféle vá­ratlan s kegyteljes jótéteményekben? Milly gyakran nyújtja bajainkban csodálatos módon segélyét? — Ne buzdítson-e ez bennünket, hogy érette Istenünknek min­denkor köszönetét mondjunk? Ne dicsöitsük-e öt minden alkalommal, valahányszor mi, vagy embertársunk tőle különös kegyelmet veszünk? I. Rovat. I. Tartalom./Naim városa'nak kapujában, egy holt ifjúnak gyászlisz­Vtelöivel találkozott, Jézus \a holt ifjúnak szomorú anyját kegyes szókkal vigasztalá, /föltámasztá a holt ifjút csodálatosan halottaiból, \e miatt dicsőítetett a néptől mint nagy próféta. II. Er kői est anítmány. Iparkodjunk embertársainkat szomorúságuk­ban tanácscsal s tettel lehetőleg vigasztalni. Átmenet az erkölcstanitmányra. Vigasztalallanulhagyá-e kegyes Üdvözítőnk a meg­holt ifjúnak siránkozó anyját? Nem vigasztalta-e inkább öt legkegyesebb szókkal? S nem segített e kegyesen rajta szükségében? — Nem cselekvé-e tehát azt, mit igaz emberbaráttól várni lehet? — Ne kövessük-e tehát Üdvözítőnket főleg emberszeretetében, és szivének jó­ságában? — Ha tehát valakit embertársaink közöl szen­vedni látunk , ha öt szomorú viszonyok közt ta­láljuk, s észreveszszük, hogy tanácscsal, avagy tettel segítségére lehetünk, ne cselekedjük-e meg ezt vele mindenkor tehetségünk szerint?

Next

/
Oldalképek
Tartalom