Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

151

nyörög irgalmasságért? De a farizeus imádságának ép e kelléke hiányzott; meri nemcsak el nem ismerte méltatlanságát, hanem nyilván azt is mondotta, hogy ö jobh és igazabb más embereknél. Isten! bálákat adok neked, hogy nem vagyok mint egyéb embe- berek: ragadozók, hamisak, paráznák, a mint e publikánus is. Hogy megköszöné az Istennek, miszerint öt a bűnöktől megörzé, ez mindenkép méltányos, mert váljon nem kell—e megköszönni Istennek a jótéteményt, mellyet tőle veszünk ? S nem-e legnagyobb jótétemény az, ha bennünket malasztjával a bűnöktől megoltalmaz? Ha tehát a farizeus ezen isteni jótéteményt kellőleg elismervén, csupán azért mondott volna alázattal s önlealacsonílásával köszönetét, bizonynyal nem tette volna magát kedvetlenné az Istennél. De ö e köszönetét kiállhatlan kevélységgel s embertársának lenézésével függesztette össze, csupán magát mondván vétke ti ennek, egyéb embereket pedig ragadozóknak, hamisaknak s paráznáknak; sőt magát a jelenlevő publikánust iscsúfolá, s nem engedé mint bűnöst magával hasonlatba jöni. Miként tetszhetett volna tehát illy kevély imádság s lélek az Istennek ? Milly igen vétkezett ez állal valamint az Isten, úgy felebarátja ellen is? Nem jött-e a templomba, hogy olt imádkozzék? Nem feledkezelt-e tehát meg föczéljáról, midőn imádság helyett embertársát veté meg, s a helyett hogy az Isten iránt mutatott volna a templomban tiszteletet, ön magát tisztelte, az Istent pedig büszkeség és nagyravágyás által megbántotta.

Erkölcstanitmány. I) Milly gondosan őrizkedjünk, nehogy a farizeus kevélységét követvén embertársunkat hibájáért megvessük! — Mi is hibásak vagyunk s gyakran annál inkább,minél ártatlanabbaknak hiszsziik magunkat vakságunkban. Csak a büszkeség vakít meg bennünket annyira, hogy magunkon a hibát észre nem vesz- szük , mig ellenben embertársunknak legcsekélyebb hi-