Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

149

5) Szentirati szöveg. A ki más romlásán örül, mond a szentirás, nem leszen büntetlen. Példb. 17, 5. Mikor elesik a le ellenséged, ne örvendezz, és az ö romlásán ne vigadjon szived: Hogy valami kép ne lássa az Úrés kedve ellen legyen, s elvegye arról (te reád) az ö haragját. Példb. 24, 17. 18.

6) E m 1 é k m o n d a t o k. Az igaz szeretet résztvevő. — A jó emberek felebarátjok minden szerencsétlenségében résztvesznek. *— Soha sem örvend a jó gyermek mások szenvedésén; sír mások fájdalmán, és örvend örömén.

7) Éltökélés. Szent ama kapocs, melly az embereket összeköti. Annak ujja köté azt, ki a mindenségi alkotá. Oh mikép nevezhetném öt atyámnak, ha szümben a testvéri szeretet nem lángolná ? Nem vérzett- e szivem rokonom szenvein? Érzéketlen marad-e fájdalmain, hideg-e gyötrelmein? — Nem embertársim! Soha sem csukódik be előttetek e szív ; örvend inkább veletek vigadva; szívesen osztozik, ha lehet, fájdalmi- tokban! ha pedig lehetlen, elégeljétek vigasztaló részvétét.

Pünkösd után tizedik Vasárnapon.

Evangeliom sz. Lukács 18, 9—14.

Az időben monda Je'ziis némellyeknek, kik magokban bíznak va- la mint igazak, és megutálnak vala egyebeket, e példabeszédet. Két ember méné fel a templomba, hogy imádkoznának , egyik farizeus , és a másik publikánus a). A farizeus állván igy imádkozik vala magában : Isten hálákat adok neked, hogy nem vagyok mint egyéb emberek: ragadozók, hamisak, paráznák, a mint e publikánus is b). Kétszer böjtölök egy hétben, dézsinát adok mindenekből, a miket bírok c). Es a publikánus távol állván szemeit sem akarja vala fölemelni az égre, hanem a mellét veri vala, mondván : Isten légy kegyelmes nekem bűnösnek d) ! Mondom nektek : aláméne ez a házához inkább megigazí- tatván amannál. Mert minden, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik, és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik e).