Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
128 zetésére fogadott. Váljon nem kötelessége-e a sáfárnak, hogy urának híven szolgáljon? Mert ini más okból fogadtatik, mint hogy urának hasznát eszközölje ? Miért fizettetik urától? Nemde fáradságáért, mellyet a reá bízott gazdaság hü kezelésére fordít? — De az e példabeszédben jellemzett sáfár roszul végzé tisztjét, minthogy urának javait hivtelenül kezelte, s a helyett hogy hasznot hajtott volna, legnagyobb kárt ejtett vagyonán. ó) E tékozló sáfárnak hivtelensége nem sokára urának fülébe jött. Elhivatá tehát magához, és sáfársá- gáról pontosabb tudomást veendő, megparancsolá neki, adna számot az eddig vitt gazdaságról; s fölmondá neki egyszersmind szolgálatát. Erkölcsi emlékeztetés. Illy kimenetele szokott lenni közönségesen azon igazságtalanságoknak,mely- lyekröl azt gondolnók, hogy soha se fognak napvilágra jöni. Miért a csalók soha se gondolják, hogy gonosz fényeik mindig elhallgatva maradnak. Gyakran előbb fel- födöztetnek mint vélnék, s pedig mindenkor legnagyobb veszteségökre. A ki tehát magának ártani nem akar, tartózkodjék minden időn a legtitkosabb igazságtalanságtól is gondosan, és higyje, hogy soha se biztos annak szemeitől, ki mindent, még a legtitkosabbat is észreveszi, s azt bármelly perczben az egész világ előtt nyilvánossá teheti. c) Minő érzettel lehet azon ember, kit valameily rósz cselekedeten rajtaérnek, s kivel az ezért érdemlett büntetést is tudatják? Nem lepi^-e meg öt e miatt ijedség és szorongás? Nem reszket-e s nem bánja-e, bár későn, meggondolatlanságát? Nem gondolkozik-e gyakran kínzó aggály közt a felöl, miként menekülhetne meg a reá várakozó büntetéstől, vagy legalább miként enyhíthetne szerencsétlenségén ? Ez történt a gyanítása ellen urától kérdésre vont sáfárral is. Minthogy tehát vétkét, el nem tagadható, és világosan átlátá, hogy elkerülhetlenül szolgálatát veszti, aggodalommal fontolgató ön magában.
