Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
112 nek hálátlanságát , jótéteményeinek megvetését s ama botrányt, mellyel igyen embertársának szerez? Nem fogja-e e hanyag keresztényt tunyasága, mellyet az üdvét tárgyazó oktatás iránt tanúsít, Istennek további jótéteményeire egészen érdemetlenné tenni ? Nem szenve- dend-e egyéb kereszténytársai előtt is szégyent, hogy Istenének szavait olly kelletlenül hallgatja, hogy hite tanitmányaitól magát olly vadul visszavonja, s ez által Istene iránt is olly kevés tiszteletet mutat ? 3) Példa. így voná magát vissza az áruló Judás is Jézusnak a végső vacsorán tartott beszédjétől, mellyet minden apostolok összesen végig meghallgattak. Midőn elvette volna a falatot, kimé ne mindjárt, — mert a falat után beléje méné a sátán Ján. 13; 30. 27. Ha e boldogtalan Jézus végső szavait hallja, tán ezek indították volna meg öt, hogy amaz undok hitsze- gést tanítómesterén el nem követte volna. Azonban a rósz szellem, melly már szivébe szállt, nem hagyá nyugton, hanem sürgeté őt idő előtt elhagyni ama helyet, hol Jézus a többi apostolokkal tartózkodott. Milly hasonlókká lesznek azon gyermekek Judás gonosz példájához, kik a könnyelműség szellemétől űzetvén hitoktatóik üdvös intéseit s tanulótársaik jámbor társaságát idő előtt elhagyják, a tanórából titkosan kilopódznak, s hogy paj- kosságaikból egy perczet se vesítsenek, az Isten igéinek egy részét mulasztják el meghallgatni. Nem félhetnek-e az illy gonosz gyermekek, hogy az Isten üdvfoglalatos- ságukhani gondatlanságuk igaz büntetéséül megvonandja tölök malasztját, mire nehéz vétkekbe esnek, vagy legalább ez idő alatt egyébként károsulnak. 4} Szentirati szöveg. — Átkozott, ki az Úr dolgát álltokul cselekszi. Jer. 48, 10. Már nem valóságos Isten dolgábani hanyagság-e, ha azt az ember tunyaság, könnyelműség vagy unalomból idő előtt elhagyja? 5) Az ellenvetések megoldása. Némelly
