Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

10 nejével lépett, s mellyel az egész népet nyilvánlag meg­botránkoztatta, az e miatt érdemlett köszönet helyeit legméltatlanabbul sötét börtönre vettetett- Ez okból jegyzi meg Szerelmesim ! felőle a szent történet, hogy midőn Jézushoz küldöttséget bocsátott, fogságban ült. János, fogsága előtt hirdetvén a pusztában, sok tanít­ványt s hallgatót szerzett. Ezek öt mint tanitómesteröket szerették, s őszinte szívvel ragaszkodtak hozzája. A mi­dőn tehát fogságáról értesültek, nem hagyák el öt, ha­nem börtönében is gyakran meglátogatók, és különfélé­ket beszéltek neki Jézusról, ki épen ez idötájban kezdé meg tanítási tisztjét. Meg is kérdezék öt, mit tartana Jézus felöl, s váljon jóvá hagyná-e a nép közt elterjedt hírt, miszerint Jézus az ígért Messiás. És mit gondoltok Szerelmesim! kételkedett-e János azon , hogy Jézus a várt Messiás? — Nem mutatta-e be öt már azelőtt mint illyent a népnek, s nem bizonyitotta-e nyilván felőle hogy az Isten báránya ö, ki elveszi a világ bűneit? — Tehát önmagát illetőleg ezen igazságról épen nem ké­telkedett. De kétkedő tanitványit is meg akarta e felöl győzni: mivel pedig arról mindenki leginkább megyözö- dik, mit szemeivel lát, és füleivel hall, Jézushoz küldé őket, s meghagyá nekik, kérdeznék meg öt a felöl az ö nevében. E kérdést intézteté tudniillik hozzája: Te vagy-e a ki eljövendő vagy ? azaz, te vagy-e a Messiás, a világ Megváltója, kinek küldetését az Isten megigér- le, s a kire egész nemzetünk olly régtől várakozik? vagy mást várjunk kívüled? — Valóban Keresztényim! ha Já­nos magát tanitványi előtt Üdvözítőül akarta volna ki­adni, bizonynyal annak tartatott volna lölök, minthogy ezeknek véleménye egészen az övétől függött. De er­kölcsös ember lévén , ezt nem tévé, hanem inkább azon törekedett, hogy velők saját javokra a tiszta igaz­ságot ismertesse meg, tanulságul nekünk, hogy mi is mint jámbor, istenfélő emberek soha se adjuk ki magun­kat másoknak, sem mint vagyunk, se embertársaink

Next

/
Oldalképek
Tartalom