Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
10 nejével lépett, s mellyel az egész népet nyilvánlag megbotránkoztatta, az e miatt érdemlett köszönet helyeit legméltatlanabbul sötét börtönre vettetett- Ez okból jegyzi meg Szerelmesim ! felőle a szent történet, hogy midőn Jézushoz küldöttséget bocsátott, fogságban ült. János, fogsága előtt hirdetvén a pusztában, sok tanítványt s hallgatót szerzett. Ezek öt mint tanitómesteröket szerették, s őszinte szívvel ragaszkodtak hozzája. A midőn tehát fogságáról értesültek, nem hagyák el öt, hanem börtönében is gyakran meglátogatók, és különféléket beszéltek neki Jézusról, ki épen ez idötájban kezdé meg tanítási tisztjét. Meg is kérdezék öt, mit tartana Jézus felöl, s váljon jóvá hagyná-e a nép közt elterjedt hírt, miszerint Jézus az ígért Messiás. És mit gondoltok Szerelmesim! kételkedett-e János azon , hogy Jézus a várt Messiás? — Nem mutatta-e be öt már azelőtt mint illyent a népnek, s nem bizonyitotta-e nyilván felőle hogy az Isten báránya ö, ki elveszi a világ bűneit? — Tehát önmagát illetőleg ezen igazságról épen nem kételkedett. De kétkedő tanitványit is meg akarta e felöl győzni: mivel pedig arról mindenki leginkább megyözö- dik, mit szemeivel lát, és füleivel hall, Jézushoz küldé őket, s meghagyá nekik, kérdeznék meg öt a felöl az ö nevében. E kérdést intézteté tudniillik hozzája: Te vagy-e a ki eljövendő vagy ? azaz, te vagy-e a Messiás, a világ Megváltója, kinek küldetését az Isten megigér- le, s a kire egész nemzetünk olly régtől várakozik? vagy mást várjunk kívüled? — Valóban Keresztényim! ha János magát tanitványi előtt Üdvözítőül akarta volna kiadni, bizonynyal annak tartatott volna lölök, minthogy ezeknek véleménye egészen az övétől függött. De erkölcsös ember lévén , ezt nem tévé, hanem inkább azon törekedett, hogy velők saját javokra a tiszta igazságot ismertesse meg, tanulságul nekünk, hogy mi is mint jámbor, istenfélő emberek soha se adjuk ki magunkat másoknak, sem mint vagyunk, se embertársaink
