Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
101 kelle gondolni, hogy nincs azért megengedve gonoszt cselekedni, mivel azt mások is cselekedték. Vagy tán kimentvék az által az Isten előtt, mivel csak más könnyelmű gyermeknek botrányos példáját követik ? és roszat roszszal fizetnek ? Váljon az önboszulás, mellyet meg- bántójokon gyakorolnak, kármentesítni fogja-e őket bűnükért az Istennél ? Nem teszi-e őket inkább túlságos heveskedésök, melly miatt egyetlen megbántást se tűrhetnek békével, minden okos ember előtt utálatosokká ? Az okos és szerény, mint azt a közmondás tartja, enged, ha valamelly czivakodótul megtámadtatok. Nem tartja méltónak védni magát szeretetlen megtámadása ellen, azt gondolja, hogy a szó becsületétől meg nem foszthatja, ha kivált a szenvedett szemrehányást meg nem érdemli. Azért inkább ugy tetteti magát, mintha a másiknak szidalmait nem hallotta volna, s inkább békével tűr valamit, sem hogy gyengébb embertársát ellenmon- dás által megbántsa, s a megkezdett czivódást bűnök torlasztásával folytassa. 0 ebben a jámbor Dávid király példáját követi, ki midőn a gonosz Semeitöl rágalmaz- tatnék, nem rágalmazta vissza, hanem a magára alkalmazott rágalmakat szelídség s egykedvűséggel tűrte. Kir. 2. k. 16, 7. 10. 6) Emlék mondatok. A szidalmazás nem szerez becsületet. — Becstelenítö beszédek a czivódásnak taplója. — A perpatvar nem szül jót. 7) Fohász az Istenhez. Édes Istenem! elismerem, hogy valahányszor haragból, vagy pajkosságból ernbertársomat csúfoltam, mindannyiszor a felebaráti szeretetnek kötelessége ellen vétettem, s téged teremtömet megsértettelek. Kérlek gyámolits kegyelmeddel s zabolázd meg nyelvemet, hogy többé e vétket el ne kövessem. Kész vagyok jövőben felebarátom csekélyebb meg- bántását inkább eltűrni, mint szeretetlen s illetlen szidalmakkal tetszésedet veszíteni. Ha czivódás, rágalomvágy s durva pajkosságtól
