Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

378

Az evangeliomnak értelmezése.

(f) Nem szerencse-e az a szükölködőre nézve, ha közbenjárója akad, a ki kérését jóltevőjének elébeadja, vagy ha legalább remélheti, hogy azon egyetértés, és barátság fejében, mellyben közbenjárója jótevőjével áll, kérelme tőle meghallgaltalik ? Váljon megtagadandja-e a dús barátja kedvéért a szükölködőtől azt, mit tőle amannak nevében kér? Illy szerencsében részelteté Jézus tanitványit, a mint kínszenvedését megelőző napon — mert jelen evangeliom is még töredéke ama búcsúszónak, mellyet Jézus a végső vacsorán tanitványihoz tartott — magát kinálá nekik közbenjáróéi mennyei atyjánál minden kérelmeikben, és szükségeikben.,,Bizony bizony, az az, a milly bizonyos, hogy hazudni nem tudok, biztosítják benneteket, úgy mond, hogy valahányszor kérenditek valamiért a mennyei atyát az én nevemben, azt bizonnyal megnyeritek tőle.“ Milly kegyességet nyiváníta az Üdvözítő e vigaszteljes szókkal ? Milly atyai szeretetet, és gondoskodást tanúsított ez által tanítványai iránt? Nem bízhattak-e Jézus tanitványi erősen, hogy az égbeli atya mitse fog szeretett fiának megtagadni? Nem tarthaltak-e legbizonyosabb igényt kérelmük teljesülésére, ha azt a mennyei atyának fia nevében, az az, olly kívánattal nyújtják be, miszerint azt fia személyének, és érdemeinek tekintetéből teljesítné?

Erkölcsi emlékeztetés. Bizonnyal kitűnő jótétemény vala az apostolokra nézve, hogy tanitómeste- rök nevében, minden szükségest megnyerhettek Istentől, de jótétemény reánk nézve is, hogy az Üdvözítő az ö személyükben bennünket ugyanazon előjogra méltatott. Mert minthogy mind az, mit Urunk Jézus apostolinak mondott, reánk hívőire is vonatkozik: mi is ígéretet nyertünk e szavak által, hogy kérelmeink teljesedésbe rae- nendnek, ha azokat véghetetlen érdemeire való hivatko