Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
337 III. Erkölcstana mány. A hitben tévelygőket ne gyűlöljük, se meg ne vessük, hanem velők mindig emberségesen, s barátságosan bánjunk. Átmenet a hittanítmányra. Nem tévelygett-e Tamás a hitben, midőn kételkedett Jézus feltámadása felöl? De gyülölte-e azért öt, vagy elvetette-e az Üdvözítő, miután tévelygését töredelmesen elismerte? Nem ereszkedett-e inkább szeretetdús beszélgetésbe vele, mellyel legemberségesebben s barátságosabban meggyőzte öt föltámadásáról? — Nem kegyes-e tehát az Isten a tévelygők iránt is, ha hibáikat elismerik? Átmenet az erkölcstanílmányra. Gyűlöletet érdemel-e azon ember, ki iránt maga az Isten is kegyes ? De nem kegyes-e az Isten a tévelygők iránt is, ha vétköket elismerik? S bizonyosak lehetünk-e, hogy ez, vagy ama tévelygő ember hibáját még el nem ismerte,vagy legalább egykor einem ismerendi? Gyűlöljük, vagy megvessük-e tehát a hitben tévelygőt? Sőt inkább miképen bánjunk mindenkor vele? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Nem lenne-e legnagyobb eszle- lenség az embert azért gyűlölni, vagy kicsűfölni, mivel eltévedt, és az igaz útról letért? A szentirásnak tanúsága szerint a hit által mi mindnyájan egy úton pályázunk mennyei anyavárosunk felé. Nem cselekednénk-e tehát szeretetlenül, ha valamellyiket felebarátink közöl, ki velünk nincs egy hiten, azért gyűlölnénk vagy szidalmaznánk,. mivel talán születésének következtében nincs a Mennyországba vezető igaz úton? Nem kell-e inkább hibája végett rajta szánakoznunk, és öt, ha lehet, igazságra oktatnunk? I. Kötet. 22
