Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
333 lanságuk végett nem adtok bünbocsánatot, hanem megtagadjátok, azoktól én is meg fogom tagadni. E fontos szavakkal Jézus apostolit a hívek bíráivg tévé, s meg- bizá, miszerint azokat, kik bünbocsánatra érdemesek volnának, az erre érdemetlenektöl megválasztanák, mi által helyelesseivé tette őket, mert hatalmat adott nekik, az embereket az ö nevében bűneiktől föloldani, s e mellett igéré, hogy helybenhagyandja az egekben azt, mit ők a földön müvelendnek. Mind ezzekkel az emberi nem újjáteremtésére és tökéletes megjobbítására czélzott. Erkölcsi emlékeztetés. Ez valóban nagy kegyesség mind a hívekre, mind magokra az apostolokra, és azoknak utódira nézve! Ugyanis midőn Jézus az ő anyaszenlegyházának bünbocsátási hatalmat hagyott: mit tanúsított ez állal mást, mint páratlan kegyességét, és atyai szeretetét, miszerint bennünket, ha hibáinkat megbánjuk, kész ismét kegyelmébe visszafogadni? És megfontolván e kegyességét, mit cselekedhetünk érdemesebbet, mint ha érette teljes szívből köszenetel mondunk? De minthogy e bünbocsátási hatalmat minden apostolinak, s ezeket a papi tisztben követőknek adá, ebből ismét nem lehet egyebet következtetnünk, mint hogy egyedül ők méltattak e rendkívüli kegyre, s e magasztos jogra, mellyel kivülök senki sem dicsekhelik. Miből az következik, hogy kötelességünk a felszentelt papokat, mint az apostoloknak valódi utódait, különös hatalmok és magasztos tisztjök tekéntetéböl tiszteletben tartani? ■f) Mondatott már, hogy Jézus tanitványi mesterök halála után a zsidóktóli félelmökben rejtett helyen tartózkodtak. S talán, minthogy megfogatása után elszéled- tek, össze se jöttek még mindnyájan, hanem csak lassanként gyülekeztek egybe. Tamás tehát, egy a tizenkettő közöl, vagyis egyik a tizenkét apóstól közöl, ki kettősnek is mondatott, még nem volt a többi apostolok gyülekezetében, mikor Jézus először megjelent,
