Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

302

ve a szelídség tökéletes példánya leve; ha az ellene szórt rágalmakat nem viszonozta szidalmakkal: váljon mi szitkokkal terheljük-e megbántóinkat, vagy ne viseljük-e el megbántásaikat szelíd türelemmel ?

Az erkölestanítmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Milly helytelen lenne az, ha a gyermek mély árokba akarná magát vetni csupán azért, mert más is ezt tévé? Ép olly helytelen lenne, haki ellenségét azért szidalmazná, mivel az is szidalmakkal illette öt. Mert ez által a gyermek ellensége kedvéért vétkeznék, s azért bántaná meg Istenét, mivel előbb más ember bántotta meg öt. Legyen inkább részvéttel illy esztelen ember iránt, ki az isteni és emberi törvények ellen olly oktalanul cselekszik, semmint hozzá hasonló kívánjon lenni ezen esztelenségben.

2) Haszon. A szende, és szelíd ember az egész világ előtt megmutatja, hogy okos; minthogy a közmondás szerint: az okos enged. Ennélfogva valamint elöljáróival, úgy más emberekkel is, kik mindig a valódi jót tekintik, megkedvelteti magát jó viselele által. — Követi Üdvözítőjét, ki maga is szelíd volt, és akarja, hogy a szelídségét kövessük. Ezt cselekedvén tehát valóban igen kedves leend előtte!

3) Kár. A czivakodás, boszúállás, és viszonos szidalmazás olly kévéssé ajánlják az embert, hogy öt inkább mint konok ellenszegülőt mindenkivel meggyü- löltetik. És ugyan mi jót lehet azon gyermektől reméljem, ki minden szóra, melly neki nem tetszik tüstént olly vadul fölindul, mintha legszentebb s legfontosb ügye forogna veszélyben. Nem lehet-e méltán félni, hogy majd felnőtt korában zabolátlan, czivakodó és kiállba— tatlan ember leend ? És váljon ki társalog szívesen olly emberrel, ki indulatit nem tudja féken tartani? — S milly esztelenség ezenkívül a czivódást szidalommal végez