Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

29a

De élhefnénk-e étel, és ital nélkül? Nem kölelessé- günk-e tehát, étel után naponként hálákat adni Istennek?

Az erkölcstan!tmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Miképen tetszenék nekünk ama szűkölködő , kit csupán könyörületességből ültetőnk asztalunkhoz , ha étel után köszönet nélkül távoznék házunkból? Nem tarlanók-e ennek magaviseletét legnagyobb méltatlanságnak? Ép olly méltatlanságot követnénk el mi is, ha étel után isteni megtartónknak a vett tápot meg nem köszönnék. Tekintsük meg csak az oktalan állatokat, pl. a kis ebet, kit ura etet. Milly nyilván megmutatja étel közben ura iránti háláját hízelgése, és nyájaskodása által, milly szelíd és türelmes, midőn ura étel után vele játszadozik, továbbá milly hűséget tanúsít az iránt, ki naponként táplálja, milly híven szereti, védi, szolgálja, mindenütt nyomát követvén. Minő szégyen lenne tehát reánk nézve, ha az Isten iránti háládatosságnak tisztjében egy oktalan állattól hagynók magunkat mege- löztetni!

2) Haszon. A jótétért mondott köszönet egyszersmind kérelem új jótéteményért. Mi annyit tesz, hogy a hálás ember megnyeri jóllevöjének tetszését, megmutatván , hogy vett jótéteményét becsülni tudja. Már ha ez által jótevőjének szereletét s hajlamát megnyerte, biztosan remélheti, hogy kegyei által több jótéteményeiben is részesiilend. Ugyanez értetődik azon emberről is, ki Isten — az ő legnagyobb jótevője iránt hálásnak mutatkozik. Háládatossága által új kegyekre érdemesíti magát. Az Isten, ki eddig is annyi szeretettel táplálta, és gondoskodott felőle, bizonnyal a jövőben se hagyandja éhezni, ha benne hálás szívre talál. Ezenkül több jó és kellemessel is megajándékozandja; s jusson bár szegénységre majdan, nem fogja tőle naponkénti táplálatátsételét megvonni-