Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
289 ej Fülöp és a többi apostolok az Üdvözítőnek e kérdésénél-csupán emberileg1 szólva - nem gondolhattak egyebet, mint hogy vagy egészen lehetlen illy nagy sokaságot kevés kenyérrel kielégíteni, vagy hogy igen sok kenyérre leend szükség, miszerint mindegyik kielégítés— sék. Azért igy felelt Fülöp: Kétszáz pénz árú kenyér nem elég nekik, hogy kiki mind csak valami keveset vegyen is.E kétszáz zsidó pénznémelly írók számolása szerint a mi pénzünkben mintegy 190. ft. tehet. — Egy másik az apostolok közöl, név szerint András megjegyzé, hogy egy gyermeknél, gyanithatólag annál, ki az apostolok után szokott eledelt hordani, van öt árpa kenyér és két hal; de mi volna ez ennyi embernek ! Szóval, nem eszmélvén mestereknek isteni hatal mára, természetes lehetetlenségnek tartották, illy csekélységgel annyit eszközölni. fj Azonban lehetlen-e Istennek bármit művelni? Ki táplál most is naponta olly sok millió embert? Nem elégithetett-e ki akkor is kevés kenyérrel ötezer embert, ki minden teremtményeinek annyi idő óta elegendő ételt s italt teremt? S nem volt-e maga Jézus e mindenható Isten ? — Hogy tehát apostolinak megmutassa, miszerint neki minden lehetséges és könnyű, mi az embereknek lehetetlen: maga elébe hozatá az öt árpa kenyeret s két halat, és parancsok!, hogy a nép telepítetnék le. Miután tehát az egész sokaság, melly mintegy öt ezer emberre ment, parancsa szerint a fűbe letelepedett volna, Jézus azon kevés kenyeret kezébe vévé, hálát ada érte mennyei atyjának, megáldá, s ama parancscsal adá fanitvá- nyinak állal: osztanák ki azt az éhező nép között. Ez által szemtanúkká lévé apostolit, hogy az egész sokaság kielégítésére nem használt egyebet az öt kenyérnél s két halnál. És valóban bármilly elégtelennek látszott lenni magában e tápszer a sokaságnak kielégítésére, általa mégis mind az ötezer ember csodálatosan kielégítetett. gj Üdvözítőnk ezen álmélatra méltó csodamüvet /. Kötet. 19
