Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

zoz igazságosabb-e hosszú türelme mellett az Isten? De nem veszélyeztetnök-e ezzel magunkat nagyon? Ne javí­tsuk-e meg tehát inkább hibáinkat mindenkor tüstént, ha az Isten tanítóink által intet? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Milly oktalanul cselekednék az, ki elöljáróinak jóságában folyton vakmerőén bizakodnék, bár igen sokszor bocsánatot nyert már az ellenük elkö­vetett sérelmekért; s ennélfogva minden alkalmat hasz­nálna azoknak folyvást! sértésökre? Biztos lehet-e illy ember, hogy elöljárója neki mindig megbocsátand, sőt tovább is türendi? Nem félhet-e inkább, hogy annak kegyét mielőtt vélné eljátszandja, s ez által magát bol­dogtalanná teendi? Nem különben nagy oktalanság volna, ha mi is mindig az Isten jóságára támaszkodnánk s hibáink javítását azért halasztanók, mivel ö olly türel­mes, s bennünket régtől elszenved. Milly könnyen meg­vonhatná az Isten kegyelmét tőlünk, ki minden kegyelem s malasztnak Ura, milly könnyen megtagathalná az időt hibáinkat megbánhatni! 2) Méltatlanság. A ki ismétes intésekre, mellyekben az Isten tanítói s nevelői áltál részesíti, meg nem javul, az az Isten s tanítói iránt legháladatlanabb. Mert a jótéteményt, mellyet általuk nyer, érzéketlen megvetéssel viszonozza, és csúfolja azokat, kik iránta legjobb szándékkal vannak. Ezen fölül vétkes ön maga iránt, mert nem él azon eszközökkel, mellyekkel sze­rencsétlenségéből kiemeltetve igaz szerencséhez vezérel­tetnék. Illy méltatlanul cselekednék pl. azon ember, ki vonakodnék kezét nyújtani annak, ki öt tulajdon élte veszedelmével a tátongó örvénynek széléről kívánná elvonni. 3) Kár. Minél kegyesebb az Isten a megjobbit- hallan ember iránt, midőn azt érzelmeinek megmásitására

Next

/
Oldalképek
Tartalom