Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
176 kedves Istenembert a sz. áldozás alkalmával szivünkbe fogadhatjuk. 0 Mivel a jó Istennek a bizalmas szív tetszik, a századosnak ájtatos bizalma is megnyerte Jézus tetszését, ki azt meg is dicsérte nyilván, minden jelenlévők előtt mintegy a csodálkozásnak hangján illy szókra fakadván: „Ennyi bizalmat irántam mint ezen emberben, még az igazhivő zsidók közt sem találtam. Minélfogva bizonyosan mondom, hogy sokan jönek napkeletről és napnyugotról, azaz: különféle pogány népek közöl, kik az egész földön elszórva laknak, és letelepednek Abraháinmal és Izsákkal, és Jákobbal mennyeknek országában, az az, fölveendik az igaz hitet, és e jámbor sz. atyákkal az örök boldogságban veendnek részt; az ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre, az az, a zsidók, kik mint választott nép mennyek országára legnagyobb igényt tartanak, makacsságuk végett az Istentől elveltetnek, kárhozatra taszítatnak.“ Ezen egész beszéd, melly állal U- runk Jézus az örök üdvösséget egy örvendetes vendégséggel hozza hasonlatba, az örök kárhozatot pedig sűrű és sanyargató sötétséghez hasonlítja, nem mást jelent mint azt, hogy a pogányok s hitetlenek, e pogány százados példájára az igaz hitre térvén s az Üdvözitöt elfogadván, sok zsidót fölülmúlandnak, és ezért az igaz és örök boldogságnak birtokába jutandnak. Erkölcsi emlékezteiés. Milly szégyen volt az a zsidókra nézve, hogy bár olly sok világosságot és malasztot nyerlek az Istentől, még sem akarták Jézust igaz világ Megváltójául elfogadni, hanem ezen előjogtól a pogányok által engedék magokat megfosztatni! Milly szégyen volna a gyermekekre nézve is, kik Istentől malasztot nyertek keresztény tanodákban neveltetni, a leg- üdvössebb tanításokat hallani, s a legszentebb igazságokat megérteni; ha mégis ezek szerint nem intéznék életüket, hanem a jámborságban, isteni félelemben és er-
