Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
152 Átmenet a hittanítmányra. Mit jelentenek az evangeMomnak e szavai: És jőve Názárethbe, és engedelmes vala nekik? Nemde, hogy mindenben tökéletesen szavukat fogadta? — Nem adott-e ez által Jézus minden gyermeknek példát, hogy szüleinek engedelmeskedjék? Nem volt-e tehát Jézus az engedelmes gyermeknek legtökéletesebb példánya ? Átmenet az erkölcstanítmányra. Ha valamelly jó cselekedetnek példánya élőnkbe tűzetik, nem kölelességünk-e azt utánozni? De váljon nem legtökéletesebb példánya-e Jézus az engedelmes gyermeknek? Minők legyünk tehát szüléink irányában Jézus példáját követvén? Az erkölestanítmáriynak bővítése. 1) Hasonlat. Igen háladatlan ember volna az, ki megtudná jóltevöjétöl tagadni azt, mit tőle kíván. — Tekintsük meg ama jótéteményeket, mellyeket minden gyermek szüleitől vesz, s következtessük ebből, nem-e ezek legnagyobb jóltevöi! Bizonnyal kinek sincs annyi gondja a gyermekre mint szüleinek. Tőlök nyeri ételét, italát, táplálatát, ruházatát, lakását; ők küldik tanodába, megszerzik neki a szükséges könyveket s tulajdon költségükön minden jóra tani tátják. Ök ápolják betegségében, éjjel, nappal szenvedve virrasztanak mellette, s ellátják a szükséges gyógyszerekkel. Ok intézik hozzája a sok üdvös intéseket, békésén tűrik hibáit, megbocsátják bántalmait; ök szerzik örömeit s élveit, és önnön magokat fosztják meg néha a szükséges vagy kellemestől, csakhogy gyermekük valamiben hiányt ne szenvedjen. Milly utálatos hálátlanság lenne tehát e nagy jólte- vöklöl megtagadni azt, mit a gyermektől kívánnak ?
