Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

Bet, háborgásokat, gyötréseket, belső fájdalma- hat,’s kétségbe eséseket, mellyeket a’nagyra vágyódás szerez , látott mindazáltal más felól annyi nagyra vágyodókat, és a’világot rakva oily egy természeti indulattól bíratott emberekkel, meily olly kegyetlen azokhoz is kik azt tartják ’s táplálják azó kebelekben. Ó nagyra vágyódás , fel* kiálta azon Sz. Atya, melly búbájolással megy az véghez , hogy te halálos büntetése lévén egy Szívnek, a' hol eredetedet vetted, és hatalmasságodat gyakorlód , nincs mindazáltal senki , kinek te ne tetszenél , és ki ne hagyná meg- csalatni magát a’ hizelkedó édesgető szertől , mellyet te néki nyújtasz ? (A) Ne keressünk mi annak más ókát, hanem a’ vakságot, melly- be ejti az a’ nagyra vágyódót. Mutat az néki »z ő vágyakodási’ czéljának egy virágzó állapotot , mellyben nem lesz mit kívánnia többé semmit, mert az ő kívánsági bétellyesedni fognak ; mellyben néki legkellemetesebb , s őtet legérzékenyebben érdekló, gyönyöriiséggel fog élni, t. j. uralkodni fog, parancsolni fog , dolgoknak ítélő bírája, és kegyelmeknek osztoga- tója fog lenni, szolgálatban , fényes egy méltóságban ragyagni fog , ottan a közönség néki hízelkedni, ’s előtte magát megalázni fogja , ottan kiki tőle félni , őtet tisztelni ’s becsülni fogja. Az mind kívánságnak egy pontjában ösz- regyűivén, legkedvesebb adiát formál néki, és a’ feltett czélt szíve’ kívánságihoz légillendőbb- nek rajzolja le az ö képzetesének. De valóban nem egyéb az hanem rajzolat , nem egyéb hanem adia, és ím’ ez az, a’ mi abban valóságos.

<»■ ■ ■ ■ — ( 10 ) —

f A) S. Bernardus.