Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j
( 5 ) neV ostromlására, és azért kell nékem az Isten’ igéjének minden erejét arra fordítanom , hogy azt a’ természetiindulatot szívetekből tövöstül kiirtsam, ’s megrontsam. Szent Szúz ki a’ te alázatosságod által a’ te tisztaságos melledben fogantad magát az Isten’ igéjét , fogsz te nekem segítséget nyújtani, és meg fogom én nyerni a’ te hathatos közbenjárásod által a’ malasz- tokat, mellyek nékem szükségesek, és mellye- ket én kérek. Hogy a' természetiindulatot, mellyet én ostromlók , jól megismerjük , és hogy magunkban attól való méltó irtózást támasszunk meg kell szemlélnünk annak minémúségit,mellyeket én három számba veszem , t. i. a’ vakság , a’ maga bizottság, és az irigység, mellyet az támaszt ■vagy a’ közönséges gyulölség , mellyet az reánk von. Három dolgok, mellyeket én e’mái napi Evangéliumban feljegyezve találom , és mellyenből fogom mingy árt e* beszédnek reszelését megtenni. Mert az az ember , ki egy mennyegzőí lakozásban nem vísgálván meg ha vagyon-e ottan valaki más méltóbb , fellebb való rendű hivatalos, az első üllésre belybezteti magát, jelenné teszi nekünk vakságát’s egyszeri 'srnind maga bizottságát a’nagyra yágyódonak ; és a’ gyalázat, mellyet ő szenved a’házi gazdától , ki őtet alább szállítja , természet szerént való képe a’bosszonkodásnak, mellyel tekintjük közönségesen a’ nagyra vágyódót, és az irigységnek , mellytől belsőképen ellene ösztönöz* tetni érezzük magunkat. .Akár hogyan legyen az, kedves Halgatóim , szóllván egy átallyá- ban a’ nagyra vágyódásról , találok én abban három nagy rendetlenségeket , három tekintetek szerént , mellyek alatt szemlélem én azt. Az vak az ő vágy akodásiban, az maga
