Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

— ( 350 )

nak ti bennetek tennie , és mit kell ti nektek azzal tennetek.

Az Isten’ Fia által nieggyógyítatott vak hűséges volt szinte’ őszinte valóságig a’ bizonyságban, mellyet o tett a’ csudáról, mellynek önnpnmaga volt a’tárgya; és az hozta szégyenbe a’ Farizeusokat: mert akár mennyit vallatták ’s zaklatták volna őtet, hogy igyekeznének szavaiban megfogni ótet megmaradott ő mindenkor erősítésében annak, a’ mit ők hallani nem akartak ; és az ő vallásának eggyü- gyűsége által haszontalanokká tett minden fortélyokat , mellyekkel az ő csalárd és álnok el- méjek élt az Üdvezítő’ dicsőségének megho- mályosítására : igen is , mondá ő többször nékik , én vagyok az a’ vakon született , kit ti koldulni láttátok a’ közönséges piaczon. Mondottam, ’s mondom még én azt néktek : azaz ember kit ti Jézusnak neveztek , mívelte én bennem azt a’ csudát, és mivel a’felől tellyes- ségesen megkell világosítanom benneteket , ím’ ezek a’ módok és környülállások, mellye- ket ő abban tartott. Vett ő egy kevés sárt, szemeimre tette azt, parancsolta nékem , hogy menjek a’ Silóé’ tavába, ’s mossam meg magamat ottan; engedelmeskedtem én az ő parancsolatjának , és íme látjátok annak foganatját. Ha az, a’ mit ő mondott nékik , hazugság és czinkosság volt volna, a’ sok kinszerí- tések után, és minekutánna a’dolognak tök éllé tes , elől beszéllését több izromban kívánták volna tőle, megtántorítottak volna ők őtet ; megbotlott volna ő az ő feleletiben, és alig kerülhette volna el, hogy ne esett volna néminemű ellent szóllásba ; de azért hogy ő az igazságot megvalla, és hogy az igazság mindenkor ugyan azon egy, meg nem hazudtolja