Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

( 33& )

Ságban, a* hol az a’becsületnek’s dicsőségnek haszna veszedelemben forog: onnan jön , hogy egy szerencsétlenség , vagy inkább méltatlanság által, meilyértnem dorgálhatjuk mi elegendőképen magunkat, majd nem lehetetlen tartanunk igazságos érzeményeket azokhoz , kik azt állítják , hogy ők ugyan azon tisztségekben vágynak mellyben mi, azokhoz kik készek azt vitatni nekünk , sokkal kevesebbé azokhoz , kik azokat megnyerik, és kik élőnkbe tétetnek. Miért azt? azért hogy a tulajdon haszon* keresése mint egy felhő ő köztok s mi köztünk , rnellyet a’ mi okosságunknak nincs az az ereje hogy elszélleszsze. Ep Ítéletet teszünk mi mindenről, a’ mi ügyünkön feliül vagy alól vagyon , értem azokról , kik az ő felemeíieíé- sek által , vagy az ő alacsony sorsok által nem lehetnek akadályul a’ mi feltett szándékúiknak, hanem azokról, kiket ugyanazon becsületeknek öszvejövetele és ugyan azon jusoknak sarkal- lása nekünk ellenségül támaszt , irgalmatlanul s legoktalanabbul teszünk Ítéletet.

Az minéműségek nem csak nagyravágyó, dó lelkeknek, hanem pártos Jelkeknek isiiknél, a’ mint saldítja Tertullianus, veíek tartani , legfőbb érdem , nem tartani velek , legfőbb érdemetlenség, (A) Ha ti hajlandók vagytok az ő reszekre , ne szorgalmatoskodjatok többé azon, hogy teljetőséget, jámborságot *s isteni félelmet nyerjetek ; a’ ti hajlandóságtok minden egyéb helyett lesz nektek. Az az eretnekségnek különös minérnüsége mellynek tulajdonsága , Sz. Ágoston* sajdítása szerént, mindenkor az vol t,hogy aző elől mozdít óit ’s követőit égig magasztalja , és szinte semmiig alányomja azokat

(A) Tertullianus.