Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

( 32 )

hoz és rágalmazáshoz, hogy semmivé tegyük , ha lehetséges, azokat, kik, nem akartva is a- kadályokat vetnek a’ mi nagyravágyódásunk- nak , azért hogy vzgyon nékik érdemek , meljy- tol meg nem foszthatják magokat, és az az eg- gyetlen egy ok bosszont fel bennünket: ha ugyan azon időben , mellyben mi e'képen míveiödünk másokra való nézve , meggátolására annak , hogy fel ne emeltessenek mi felettünk , elviselhetetlen dolognak látszik nekünk, hogy másoknak csak legkisebb gondolatok legyen a’ felől hogy ellent- áljanak azon szándékúiknak , hogy őket feliül halladni kívánjuk; ha mi ámbár melly kévésé cselekedjék ok azt , halálos nehezteléseket ’s rriegbékülhetetien gy ülölségeket éllesztünk magunkban ő ellenek : (mert az mind megtörténik, Keresztények, és egész beszédek kívántat- nának nékem arra hogy jelenné tenném nektek azt mind, a’ mit a’ nagyravágy ódás cselekszik, és minden ravaszságokat , mellyel az él, a’ felebaráti szeretetnek ’s eggyességnek kárával, hogy maga feltett végeit eierje; azt a’ világ’lelke súgja hé néki) ha mi, mondom , e'képen művelődünk, ah ! Kedves Halgatóim , nem-e szükséges egy következés az , hogy oily utálatos állításokat követvén mint azok, Isten’ és ember’ bosszúsága nak tárgyává leszünk ?

De mi volna az , ha én mostan kiakarnám terjeszteni magamat a’ másik czikkelyre , mellyet magamnak feltettem , és szemeitek’ elejébe raknám a nagyra vágyódásnak szertelenségit, mikor az egyszer elért azó reménységinek Czéijára , és birtokában vagyon annak , a’ mit kívánt? Minő akkor a’ használása , vagy inkább a’ visszaélése ’s megtiszteletleníttetése a’ nagyságnak ! látjátok ti azt. Minő a’ felfuva Ikodása ’s büszkesége a’ nagyravágyódénak , ki arra használja szerencscéjt,