Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

( *3 )

legcsekélyebb ok , mellyet egy nagyra vágyódó lélek megnagyobbit, és méllyböi csuda állatot csinál magáhak : mert ollyan a’ nagyra vágyódásnak minémúsége , hogy az embert felette érzékenyé, mindenre kényessé , mindenre gyatiakodová teszi. Nézzétek Ámánt: mi híja volt néki? ő kedves volt a’ Fejedelemnek , o Assvérus’ égés» Udvarában leggazdagabb ’s leghatalmasabb volt: de Mardokaeus a’ palota’ ajtajánál nem köszönte ötét, és onnanszármazott nehezteléséből boldogtelanná lett mind annak közepette, a’ mi az emberi boldogságot állathatja. Az az hogy a’ mennyibe telt az embei- nek azon állapotba béiktatni, annyiba kell telni néki megtartani magát abban. Mennyi tőröket kell néki elkerülni ? mennyi ravaszságokat árulásokat rósz igyekezeteket megelőzni? mennyi szerencsétlenségektől félni. Még tovább megyek én és mondom: az az, hogy azon állapot , a helyett hogy magában nyugodalomnak állapotja volna, egy dologra való kötelezés egy terh, és igen súlyos terh , ha a2 ember betölteni akarja annak kötelességit , rnelJyek annyival tovább kiterjedők, ’s terhesebbek menyivel tiszteletesebb az állapot; egy terh, melynek elviselésére némellykor nem elégséges , és meilynek alatta kidől az ember: a’.honnan annyi panaszok annyi zúgolódások , dorgálások’s megvetések jönnek , mellyeket szenvednie kell. íme , mondom , az igaz , az bizonyos , az elkerülhetetlen abban az állapotban , mellyben a’ nagyra vágyódó hitte, hogy képzeltt egy boldogságot talál.

Ám azt elrejti ó előtte az 6 nagyra vágyódása , vagy meggátolja őtet, hogy ne gondolkodjon arról; legalább ha gondolkodik erről, azt az ő nagyra vágyódása elkendőzi előtte