Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

( 3i9 )

Jiyöruletességére méltóbbnak lenni? azok a1 tö* ^illetlenségek , és gyarlóságok , mellyeket ő észreveszen abban az anyában, ki siratja vesztet a’fiának , kit a’ halál elragadott tóié; Számkód ik ő annak felette való hozzá ragaszkodásán azon eggyetlen egy fiának személyéhez; szánakodik Ő a’ kevés alávetésen a’ gondviselés rendelésinek, mellyet az bizonyít; szánakodik 6 annak hitetlenségén , melly a’ halált merő természeti ’s merő emberi tartomásokkal szemlélteti vele ; szánakodik ő nem csak ő rajta, hanem mi rajtunk is minnyájunkon, kik nem élünk abban a’ tökélletes készületben, melly- ben kell lennie egy hív léleknek a’ halálnak tekintetére , és kik abból, ama’ gyáva félékeny- ségből, irtózásnak tárgyát csinálunk, midőn az a’ mi nagyobb jó erkölcsinknek megszerzésére , s életünknek megkoronázására szolgálhatna nekünk. Azt siratja Krisztus Jézus : Könyörülvén rajta. Es azon az Isten’ Fiának szá- nakodásán állapodok meg én e’ mái napon ; iparkodok én azt megigazlani, ’s megmutatni nektek, hogy semmi valóban nem siralmasabb annál a' léleknek ’s szívnek készületénél, tnelly- ben találtatnak többnyire a’ Keresztények a’ halálra való nézve. Gyarlók vagyunk mi min- denben, és a’ mi nyomorúságunk kitetszik mindenben , de lehet mondanunk hogy szörnyű az ebben a dologban. A’ halálnak egyedül a’ képe megszomorít ’s elrettent minket; majd soha sem gondolkodunk mi arról fájdalom nélkül, és nem halhatunk beszállni a’ felől gyötrelem nélkül : legkisebb veszedelemre , melly fenyeget minket, legelső ostromlásira egy nyavalyának, melly arra a’ tárgyra vezethet bennünket, elrérnűkink , megháboroduiik , megszomorodunk; én pedig Atyámfiái, bátorítani akarlak