Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

( 3Ö5 ) —

hogy az embernek angyali természetűnek kellene lenni, hogy magát a’ világban megoltalmazza, és annak ragadoványától megmentse, hogy kellene néki szemek nélkül lennie , hogy semmit se’ lásson, és fülek nélkül, hogy semmit se’ halljon ; hogy kellene nem lenni néki se’érzékeny szívének az emberi termeszetiindu- Jatokra, se' testének, inelly bevegye a’ tesiaek benyoraásit ; hogy minden merő veszedelem , és hogy minden magával hordozza az ó veszedelmét. Vagyon-e , valóban , mód abban , mondják némellyek, hogy ellentálljunk bájolá- sinak annyi elünkbe tűntt szereknek , melyeit szemeink’ fényét szüntelenül érdeklik, hogy légy t- jtiek szünet nélkül előttünk annyi példák, mel- jyek minket magok után húznak , és hogy azoknak édesgetését ne kövessük ; hogy szüntelenül olly emberek között éljünk , kiknek elméjében csak illyen ’s ollyan állítások vágynak , kik az ó beszédekben csak illyen s ollyan állítás >- kát szórnak, kik valójában csak illen ’s ollyan állítások szerént mívelódnek , és hogy ne gon* dolkolkozzunk úgy mint ók , ne művelődjünk, úgy mint ők i Megengedem azt , kedves én Halgatóm az tennészetszeréut nem lehetséges. De te abban maradsz, én pedig tovább megyek Mert veszedelem meglévén , ’s tönnönmagad által megismertetvén , tulajdon magad bizonyságával élek meggyőzésedre néked ; miben ? megmondottam én azt, és mondom ismét, hogy távoznod kell tehát a’ tűztől, hogy meg ne érjen léged annak lángja ; az az: hogy távoznod kell tehát a’ világtól, és bölcs és keresztény futás által bátorságba tenned magadat annak méreggel meg- futtatottt nyilaitól.

Vasárnapi IX Könyv.

u