Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

liefe. Valóban, nincsen oily, afeár termeszei

szerént való akár keresztényi, jó erkölcs, melly vagy egyikhez vagy másikhoz hozzá ne segíthessen ; de a’ jó erkölcsök között vagyon mindaz- által egy, melly mind a’kettőnek valóságos egy feülömbséggel különösen szolgál , az az : egy jó erkölcs, melly nem egyébért lakik a’ lélekben , hanem hogy megszentelje a’ testet , és mellynek legfőbb dolga az, hogy kormányozza a’ testet, hogy fényetekben tartsa a’ testnek feívánságit , hogy gondja legyen táplálására a' testnek , és hogy a’ testet alávesse a’ léleknek , hogy a’ lelket annahutána könnyeb ben alávesse az Istennek. Az a’ jó erkölcs pedig a’ mértékletesség ; a’ Természet visgaló Bölcsek azt a’ természet szerént való jó erkölcsöknek számába helyheztetiék ; de az Anyaszent« egyháznak Sz. Atyái, és az istenitudományt ta* nító Bölcsek, úgy tették azt élőnkbe , mint a- ma’ természet felett való , jó erkölcsöt a* Kereszténységben , az evangéliom pedig egy átallyá- ban elmulaszthatatlan kötelességnek és üdvezség* módjának állítja azt lenni: méltó tehát, kedves Hallgatóim, megismértetnem azt veletek , nem találhatok pedig , úgy tetszik , arra jobb alkalmatosságot ennél. A’ világ’ ÜdvezítŐje , számos sokaságtól száraz és terméketlen egy pusztának szinte’ közepébe követtetvén , minekutána az ö szívöket merő mennyei eleséggel táplálta, gondolkodik az ő éhségtől szorongattatok testesnek megvigasztalásáról : és tudjátok ti melly csuda által sokasította meg ő a kenyereket, és elégített be oily nagy népet. Ugyani abból a’ csudából veszek én e’ mái napon jeles teczkéket, hogy megtanítsalak benneteket keresztényül ’s szentül viselni magatokat az élet- ( 4 > -