Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i
felől az a’ serénység, az a’ gyorsaság, az a* hé* vesség, 's az a’ szörnyű kívánság , mellyel mi ■viseltetünk mindenhez, a’ mi a’ világ’ dolgait illeti; más felől pedig a' lassúság, az unalom , ’s tunyaság, mellyet mi kimutatunk midőn az iidvezségen való munkálkodásról vagyon a’ kérdés í Mit tesz az , ha nem azt, a' mit én csak mostan jelentettem, t. i. hogy hibázunk mi az állításban , és'hogy az üdvezség’ dolga semmit hevesebbé nem tart a mi becsünkben, mint a’ helyet, mellyet abban tartania kell ? De jöjjünk a’ Czikkelyénként való előlszám- lálásra, és menjünk által a’ második okia. Egy világi embernek szóllok én, és Bírónak veven őtet az ő tulajdon ügyében, megmutatom néki , melly oktalanság legyen , az Ő Istentől való távozását, és az üdvezseg’ dolgában való Testiségét akarni megigazlani külsőképen való ’s el- szelledett élet által , mellyet panaszolkodik hogy héntelen viselni a’ világban; mert ím’ ezt az okoskodást teszem én neki: Mondjátok ti , Üeresztények, hogy a’ világ’ gondjai elnyomnak titeket , és hogy az gátol benneteket attól, hogy azokat az elmélkedésnek ’s elrejtekezés- nek drága szempillantásit roegkéméljetek , a’ mit kíván az üdvezség : én pedig azt felelem nektek, hogy a’ mit ti mentségül elólhoztok , szintén az kárhoztat benneteket: miért? azért hogy nincsenek olly múlandó gondok, ámbár melly sürgetőknek ’s törvényeseknek gondok játok ti lenni azokat, meüyektól ne tiltsa az isten elnyomattatni hagyni magatokat, és hogy bizonyos az, hogy az az elny omattatás , mellyet ti elöl hoztok , valamennyi rendetlenségek közűi épen a’ legelső. Már, menteni egy ren- detlenseget más egy rendetlenséggel , annyit teszen-e, mint megigazlani magát a’ Isten előtt í — ( 292 ) —