Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i
C *87 ) gést, mint az, megrontani kezdjek, kérdezena én, és az az első ok: a’ haszontalan és felesleg való szernek gondja kimentheti-e valaha a* szükségesnek megvetését ? a’ munkálódás abban, a’ mi csak hozzá járuló, szolgálhat-e mentségül a’ fö dologról való megfelejtkezésnek, és a’ módokon való szorgalmatoskodás megigazol- batja-e a’ végnek elhagyását? Abba mindazál- tal a’ vastag, és látható visszaélésbe esünk mi valahányszor magunk magunknak ellentvetjük a’ világnak gondjait megerősítésére a’ mi elszól- ledésinknek , mellyek az üdvezséghez képest végsőképen valók. Mert, ismérjük meg azt, mivel vitathatatlan egy állítás az, hogy az isten nem hívott minket (szóllok a’ köz embereknek, és az én Halgatóim közül azoknak,kik minden hivatal nélkül való sorsban töltik életeket) az Isten nem hívott minket országoknak ’s Biro* dalmaknak kormányozására, más szándéki voltának Ó néki mi irántunk. De ha bár egy országnak minden dolgaival megterhelve volnánk, és mind arról felelni tartoznánk, a’ mi abban a’hivatalban fontosabb ’s nagyobb lehetne, hitünk lévén , annyira megvilágosodottak vagyunk mi, hogy nem lehet nem tudnunk, hogy azok az örök üdvezséggel öszvehasonlíta- tott ország’ gondjai melléki dolgok, hiúságos dolgok, sőt semmire való dolgok legyenek; erre az öszvehasoulítósra , a’ mint én cselekszek, húzván azokat, nem hiszem hogy sokat mondjak felőlek. És nem lehetne ebemben nekünk - nem eggyeznünk abban, bogy az iidvezség legyen tulajdonképen az a’ javaknak, meílyeket mi várunk, állatja a’ mint Sz. Pál Apostol beszél : A' remittendo dolgoknak állatja; (A) (A; Hebre, ii. 1.
