Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

C 282 )-= fi y ’s gántsolkodás által mellyenbe behoz az bennünket: hogy tehát e’ hét rendetlenségektől magunkat megoltalmazzuk a’ legjelesebb módot kell előlvennünk, melly minden sorsban a' keresztényi okosságnak regulái szerént gyakoroltatott, és híven megtartatott szent egy el- rejtekezés, mert e’képen fogjuk elkerülni a’ világnak mind elszéilesztését , mind pedig megvesztegetését : a" világnak elszéilesztését, melly akadályoztat minket az Istennek szolgálatától és a’ világnak megvesztegetését , melly elveszteti velünk az Istennek lelkét. Melly orvosság foganatosabb mind eggyike mind másika ellen mint elvonnunk magunkat a' világtól , és futnunk azt? Mondom, elvonnunk magunkat attól bizonyos üdőkben , és a’ mennyire szükséges arra, hogy öszveszedjük érzékenységűiket, és reá tegyük magunkat az üdvezségnek gyakorlásira , sőt mondom , bogy azt egy átallyában fussuk , és többé vissza ne térjünk abba ,mihelyest az nekünk botráukozás’ okává lészen , és az üd- vezség’útától eltévelyit bennünket. El vonnunk magunkat attól bizonyos üdokben mint Keresztények, és futunk azt egy átallyában mint bűnösök ; elvonnunk magunkat attól bizonyos ü- dóhben mint Keresztények , hogy ne hagyassa el velünk a’ Kereszténységnek gyakorlásit elszél- Jesztvén bennünket, és futnunk azt egyátallyá- ban mint bűnösök , hogy ne vezessen minket veszélyre megvesztegetvén bennünket. De mit cselekszünk mi? A’két olly valóságos kötelességeknek ellent vetünk, azoknak megjátszodta- tására, két fogásokat , mellyek közül eggyike fondáltatik a’ múlandó gondok felett , másika pedig a’ bűnnek gántsolkodási felett, mellyeket * mi sorsunktól elválaszthatatlanoknak lenni állítunk. Azért hogy az ember világ’ dolgaiban