Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g

( 7i )

«oha se’ gondolkodtam volna a’ felől ? Boldog az az állapot, a’ hol szabad, és minden gondoktól mentt lévén az ember, csak önnön magával vagyon megterhelve! Mondod te azt, kedves én Hallgatóm, és nem ok nélkül; de még igazabb az, és még inkább kellene mondanod, és magadnak szemedre vetned az Isten előtt azt, hogy nem kellett tehát néked oily hamar eltökéllened magadat egy választételre, mellynek következési olly félösek valának:hogy okkal móddal kellett bánnod az Istennel, értekezned tőle egyenessen önnön magától imádság által, és tanácsot kérned a’ szolgáitól, kiket ő arra rendelt, hogy az ő akaratinak megmagya- rázói legyenek ; hogy megkellett jól fontolnod a’ dolgokat, nem a* világnak hamis állítási szerént , hanem az Evangéliomnak mérőserpenyőjében , és a’ szent helynek nehezékével,* hogy végtére semmit sem kellett elmulasztanod , mi- nekelőtte felvetted a’ házasság’ állapotját , hogy jól megtudjad annak mind kötelességé, mind pedig a’ bajait, és utollyán a’ veszedelmit , mel- Jyekről kell beszéllenem néked a’ harmadik részben.

HARMADIK RÉSZ.

Az élet’ minden sorsainak megcagynak az ő veszedelmi, mondom, az ő veszedelmi az üdvösségre való nézve; nem csak közönséges veszedelmek hanem különös és mind eggyik sorsnak tulajdon veszedelmi. A’ magányosság sint- csen kivéve azoktól, és a’ barlangokban lakozó remetéknek is volt mit harczolniok , hogy ártatlanságokat bátorságba tennék , és magokat az ostromok ellen , ^eílyeknek kitéve voltának védelmeznék. Meg sem szerencstettek ők ab-