Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g

( 66 )

de a’ mi nagyon siralmas, az az , hogy azok az otthoni bajok nem egyébre szolgálnak hanem bos;y még nagyobban eltávoztassanak titeket az Istentől , és vétkessebbekké tegyenek benneteket az Isten előtt. Iparkodik valaki megkárat- lanítani magát külsőképen; feltalálja másutt az ő hajlandoságit, és meliy rendetlenségekre nem hagyja vetemedni magát ? Azotnban , mennyi boszúságokat , mennyi utálásokat nem táplál lelkében ? minő panaszolkodásokban minő zúgolódásokban minő szomorúságokban ’s minő kétségbe esésekben folynak el az esztendők ? Ezen készületekben marad ő egész halálig és a’ mint Sz. Bernárd Apátur monda, nem egyebet cselekszik, hanem egy pokolból más pokolba, a’ bűnnek ’s gonosztételnek poklából a’ kínnak ’s büntetésnek poklába, a’ házasságnak poklából az ördögöknek valóságos poklába megyen által.

Azok mondjátok ti végső dolgok; igaz az de ámbár melly végső dolgok legyenek azok, semmi sem közönségesebb a’ házasságnak állapotában; és nem-e ugyan annak jobban meg kell ismértetnie velünk annak súlyos voltát, hogy t. i. abban olly gyakran jutnak az emberek e’ féle végső dolgokra? Ha az az állapot az Isten’ rendeléséből volna néked , ha te azt önnön magad nem választottad volna magadnak , vagy ha te azt nem egyébként vetted volna fel, hanem az Istennek hívása által, az Istennek szándéki szerént, az Istennek vezérlése alatt, az ö kegyelme megenyhétené néked azt, és az ő gondviselése meg nem fogyatkozna néked szükségedben : eligazított volna ő téged , mint Rebekkát a’ vőlegényhez, ki néked volt elrendelve , és ki hozzád illendő volt : ő a’ te szavaidnak foganatosságot, és szorgalmatosságid- ra tellyeséggel különös áldást adna, hogy azt